incito, 1.
incito, 1.
1) sebes és gyors mozgásba hoz, hajt, kerget: i. equos, sebes vágtatva hajt, naves remis, gyorsan elébbre hajt; i. se, gyorsan előre siet, rohan, így mint k. is: motus siderum incitatur, gyorsabbá lesz; fluvius incitatur pluviis, az esőtől sebesebben foly. Innen i. vitem s több efféle gyors növéssel felhajt, gyorsan megnevel.
2) átv. ért. felizgat, -ingerel s több efféle: i. animos, aliquem imitandi cupiditate; incitari his cohortationibus ad laborem; i. studium scribendi, az irásra való kedvet felserkenti. Küln. A) lelkesít, terrae vis i. Pythiam. B) ellenségesen felingerel, -izgat, felboszant, megharagít, aliquem in consules; incitatus ob eam rem. C) fokoz, eloquentiae celeritatem, gyorsít; poenas, sulyosbít; szenv. szinről: élénkül.
