apex, icis, hn.
apex, icis, hn.
a legvégső vékony hegy, tető, csúcs valamely tárgyon, küln. a flamenek fehér papi süvegének tetején levő vessző, innen névk.
1) a flamenek hegyes papi süvege, jelesen a flamen dialis-é.
2) átalán minden magas föveg, süveg, kalap, küln. a tiara, az ázsiai népfőnökök fejdísze; átv. ért. a senectutis est auctoritas, a vénség legfőbb ékessége «koronája» a tekintély.
3) (költ. és újk.) tető, csucs, orom, hegye (valaminek), a. arboris, montis; a. flammae, a láng nyelve.
4) (újk.) jegye a hosszu önhangzónak, ékezet.
