acceptio, onis, nn. [accipio]
acceptio, onis, nn. [accipio]
elfogadás,
1) saj. Kézhez vétel, átvétel, mint orv. msz. orvosszer bevétele.
2) átv. ért. (újk.) a) helyeslő elfogadás; küln. acceptiones sacrorum, a felavatás felvétele. b) vesd ö. accepta, az átvétel v. elfogadás módja (földrészletről). c) bölcs msz. = δποληψισ, felvett tétel és = λημμα az ellenféltől is elfogadott tétel. d) egyh. méltánylás, tekintetbe vétel.
