abutor, etc. 3. álszenv.
abutor, etc. 3. álszenv.
1) elfogyaszt, teljesen fölél, fölhasznál, divitiis, omni tempore; a. sagacitate canum stb., lehetőségig kihasznál, a. libero mendacio, hevenyében hazud; (szink.) így is: a. aliquid.
2) visszaél, a. legibus ad quaestum, patientia alicujus; (szink.) abuti aliquid és haec abusa sunt; se abutendum praebere (újk.), oda engedi magát, hogy viasszaéljenek vele.
3) szónokl. valamely szót vagy kifejézést sajáttalan értelemben használ.
