absurdus, mn. kf. és ff.
absurdus, mn. kf. és ff.
1) rosz hangu, roszul hangzó, vox, sonus.
2) átv. ért. a) ízetlen, képtelen, balga, homo, ratio; bene dicere non a. est, nem rosz, nem megvetendő. b) ügyetlen, nem alkalmas, képtelen, homo plane a.; ingenium haud a., jó ész.
