absum, etc. k.
absum, etc. k.
1) nincs jelen, távol van, a domo, ab aliquo, ab v. ex urbe; a domo et foro. Gyakran a távol mekkorasága is ki van fejezve: a. ab urbe mille passus; a. longe, multum; propius a., közelebb van. — Érzék fölötti tárgyakról, távol van, a vero, a spe; ille longe aberit ut credat, attól meszsze lesz hogy higye. Innen egysz. tantum abest ut ut. «nem hogy — sőt» (mely szót a latin ritkán fejez ki contra v. potius szókkal): tantum abest ut mors malum sit, ut verear ne etc.; s éppen így; paulum (nem: parum), haud multum, longe a. quin, nem sok hija, hogy stb. Néha más mondatszerkezet is pótolja a második ut» helyét vagy a tantum abest ut» egyedül csak mint utómondat áll.
2) a) valami kellemetlentől távol van, tehát ment, szabad, a culpa, a reprehensione; a. molestiis. b) önakaratból távol van, marad (valamitől), nem vesz részt benne, a consilio fugiendi, ab istis studiis, nem foglalkozik. c) különbözik, eltér valamitől, homo a. natura ferarum fölötte áll. d) hiányzik, nincs meg valamie (vesd ö. desum), mihi multa aa., sok nincs meg nekem, e) a. alicui v. ab aliquo, semmit se segít rajta, semmi hasznára, segélyére sincs. f) (költ.) a. dolori, nem érzi, felejti a fájdalmat.
