Weimari vizsla
Weimari vizsla
(Weimaraner). Egyéb bizonyíték nem nagyon akad a fajta hátterének igazolására, mint Van Dyck egyik, 1631 körüli festménye, amelyen egy szürke, a ~hoz hasonló színű kutya látható. A legrokonszenvesebb feltevés az, hogy a » Szent Hubertus kopók (v. más francia kopók), az » angol vérebek, a ritka német vérebek és feltehetően a » pointerek kereszteződéséből alakították ki. A fajta körvonalai voltaképpen 1810 körül kezdenek világosan kirajzolódni. Weimar nagyhercegének, Karl Augustnak tulajdonítják kialakítását és népszerűsítését a nemesi körökben. Fajtatisztaságuk nem maradt meg, mert az akkori szokás szerint mindenféle ebbel pároztatták őket; az 1870-es években már csak itt-ott lehetett ezüstszürke ~t találni. A tenyésztők ekkor összefogtak, és 1896-ban végre sikerült külön fajtaként elismertetni a ~t. Alig egy esztendő múlva, 1897-ben megalapították a németországi Weimari Vizslaklubot, amely nem is annyira a fajta népszerűsítését, mint inkább a kihalástól való megóvását és a szürke szín megőrzését tűzte ki céljául.
A német tenyésztők olyan féltékenyen őrizték állományukat, hogy ivartalanították az exportra adott kutyákat. Ez 1929-ben derült ki, amikor egy amerikainak megtetszett ez a mindenes vadászkutya, megvett egy pár ebet és hazavitte őket Amerikába. Otthon derült ki, hogy a kutyákat előzőleg ivartalanították. Kitűnően apportírozó és halló vadászkutya. Vízi vadászatra különösen alkalmas, de luxuskutyaként is tartják. Feje közepesen hosszú, a kanoké szélesebb, mint a szukáké, szeme ámbraszínű, kissé ferdén fekszik, füle széles, aránylag hosszú, vékony; ha figyel, könnyedén előrefordítja. Törzse arányos, izmos, mellkasa hatalmas, de nem túl széles, háta hosszúkás, mérsékelten v. egyáltalán nem lejtős. A végtagok ált. hosszúak, nem túl vastagok, inasak, egyenesek. Farkát kurtítják; a rövid szőrű ~két 4-4,5 cm hosszúságúra, a hosszú szőrű példányokét ennél rövidebbre.
Tkp. három szőrváltozatban tenyésztik. A rövid, finom, sűrű szőrzet az ideális, de vannak durva, tömör, közepesen hosszú, továbbá hosszú és selymes szőrű példányok is. Valamennyi változat színe ezüstszürke v. egérszínű, ill. ezek különböző árnyalatai. A fej és a fülek ált. világosabbak, kis fehér folt a mancsokon és a mellkason elfogadható. A hát közepén több többé-kevésbé széles és sötét csík található. A kanok marmagassága 59-70, a szukáké 57-60 cm; testtömege 32-38 kg (1. 144. színes fénykép).
Weimari vizsla
