Vízigény.
Vízigény.
A víz mind mennyiségi, mind szerkezeti és működési szempontból az élő szervezetek sejtjeinek legfontosabb szervetlen vegyülete; az egész élőlény tömegének átl. 60-80%-át teszi ki. Jelentős szerepe van a sejt alapanyagának, a citoplazmának a felépítésében, benne oldódnak a különböző szervetlen és szerves vegyületek, a kolloid állapotú fehérjék hidratációja ugyancsak a vízmolekuláknak a fehérjék felületén való adszorbeálásával alakul ki. A sejten kívüli víz részben a szövetek közötti állományában, részben a » vérben található; a vérplazmának kb. 90%-át alkotja.
Szerepe igen sokrétű; nélkülözhetetlen mint oldószer, az oldott anyagokat szállítja, a sejtben lezajló biokémiai folyamatok reakcióközege, és gyakran a reakciókban is részt vesz (reakciópartner), pl. a nagyobb molekulák vízfelvétellel alakulnak át az őket alkotó kisebb molekulákká; fontos szerepe van a » hőszabályozásban is. A kutyának - számos állatfajjal és az emberrel ellentétben - nincsenek verejtékmirigyei; a nyelvén keresztül párologtatja el a fölösleges vizet (ezért liheg).
A kutya vízszükségletének 40%-át a táplálékkal veszi fel, 45%-át ivóvíz formájában, a fennmaradó 15%-ot a biológiai oxidációban keletkező víz adja. A testtömeg is befolyásolja a ~t, pl. egy 20 kg-os kutya vízszükséglete 30-45 cm3 (testtömegkilogrammonként). A biológiai oxidációban keletkező, ún. metabolikus víz a tápanyag minőségétől függően változó: 100 g zsír oxidációjával kb. 107 g, 100 g fehérjéből 40 g, 100 g szénhidrátból 50 g víz keletkezik.
Normális, egészséges körülmények között a test víztartalma állandó; a vízfelvételt és a -leadást a táplálkozás, az ivás és az anyagcsere-folyamatok tartják egyensúlyban; a szoptatós szukánál a tejjel is jelentős mennyiségű víz ürül ki a szervezetből.
Egy kutyának - testtömegétől függően - kb. 1/2-1 l vízre van naponta szüksége; miután az állat ösztönszerűen mindig annyit iszik, amennyire szüksége van, soha ne hagyjuk a vizesedényét üresen.
