Tibeti spániel
Tibeti spániel
(Tibetan Spaniel). Vannak, akik azt vallják, hogy az évszázadok során a kínaiak által Tibetnek ajándékozott pekingiek elvesztették eredeti fajtatisztaságukat, és belőlük alakult ki a ma ismert ~. Mindenesetre elnevezése nem vadászkutya mivoltára utal (a spánielek kiváló vadászkutyák), inkább arról lehet szó, hogy jól elhatárolják a » tibeti terriertől. A keleti törpe fajták - különösen a törpe spánielek - különböző változatainak meghatározása ugyanis nem eléggé világos és rendszerezett. Az efféle kutyák a legkülönbözőbb néven szerepelnek. Mindenesetre négy fajtájuk elég határozottan elkülöníthető: a ~, a » si-cu, a » lhasa apso és a » tibeti terrier.
A ~ meglehetősen fura küllemű kis kutya; a nem szakember szemében a » pekingi palotakutya valamilyen (rosszul sikerült) változatának tűnhet v. egyszerűen korcsnak. Egészen négy hónapos koráig rövid szőrű; a fejlett kutyák szőrzete azonban hosszú, selymes és sörényt alkot. Népszerűségét valószínűleg vidám, eredeti természetének köszönheti. Igen kicsi, eleven kutya. Feje könnyedén domborodó, szeme sötétbarna, hosszú szőrrel borított füle lecsüngő. Farkát a hátára hajlítva viseli, bőséges csokrot alkotó szőrzettel, akárcsak a hatalmas » tibeti masztiff. Kettős szőrzete inkább sima, takaros kis sörénnyel a nyakán és a vállán; színe arany őzgida szín, fekete és feketés rőt, krém v. fehér barnával. Marmagassága 25 cm; testtömege 3-6 kg.
Tibeti spániel
