Szocializáció.

Teljes szövegű keresés

Szocializáció.
Amikor a fejlődő kiskutya reagálni kezd más kutyákra és emberekre, életének döntő szakaszához érkezik (» Kritikus időszakok). Főként az emberrel való ismételt találkozásai során kialakulnak benne azok a vonások, amelyek hűségessé és barátságossá teszik; ezt a folyamatot, ill. azokat a hatásokat, amelyek ebben az időszakban érik, a viselkedéskutatás kapcsolatfelvételnek, ~nak nevezi. Ennek lényege, hogy a kutyakölyök a fajára jellemző, a faj ún. társadalmi életéhez szükséges ösztöntevékenységet kezdi alkalmazni társaságára. Ez a ~ vissza nem fordítható változásokat idéz elő az állat viselkedésében. Ha pl. ebben az időben a kölyökkutya nem kerül kapcsolatba az emberrel, tőle való félelmét később sem tudja leküzdeni, de ha csaknem kizárólag emberek, mi több, csakis nők társaságában tartózkodik, s nem találkozik eleget férfiakkal v. kutyákkal, a férfiakkal és a kutyákkal szemben válik gyanakvóvá.
A ~ folyamatáról J. P. Scott és munkatársai tettek nagy jelentőségű megfigyeléseket. Azt tapasztalták, hogy az anyjuktól és az alomtól életük negyedik hetében elkülönített kölykök, ha egyébként gondosan nevelték őket, később rendkívül ragaszkodtak az emberhez. Sokszor odáig mentek, hogy a többi kutya iránt érdektelenné váltak; akadtak kölykök, amelyek fajtársaik helyett az ember iránt tanúsítottak szexuális érdeklődést. Más megfigyelések szerint a kutyakölykök a saját fajukkal csak akkor szocializálódhatnak, ha legalább 7 hetes korukig folyamatosan és zavartalanul együtt lehetnek anyjukkal és alomtestvéreikkel.
Hat különböző kutyafajtát választottak ki tanulmányozásra. Egy-egy fajta egyedeinek viselkedésében alig tapasztaltak különbséget, de a különböző fajtájú kutyák viselkedése között nagyok voltak az eltérések; a fajták közötti nagy különbségek ellenére azonban a ~ folyamata minden kutya fejlődésében egyformán fontosnak bizonyult.
Ezekből a vizsgálatokból az is kiderült, hogy 21 napos kora előtt a kölyköt - bármilyen fajtájú is - semmire sem lehet megtanítani; az a legjobb, ha 7 hetes koráig az anyjával és az alommal marad. A kölykök tanításának az elkezdése ált. 24-49 napos korukban a legcélszerűbb. A kölyökkutya tanulása annyiban hasonlít a gyermekéhez, hogy ha nem sikerül kellő időben megtanítani arra, amit akarunk tőle, akkor saját maga alakít ki különféle viselkedési módokat. Alombeli társaitól és más kutyáktól lesi el a különféle szokásokat, cselekvéseket, s ezek gyakran éppen az ellenkezői annak, amelyeket mi akarunk neki megtanítani. A ~ időszakában minden jó és rossz hatás véglegesen bevésődhet a kiskutya emlékezetébe, s meghatározhatja további fejlődését, természetét. Ha sikerül kellő időben magunkhoz szoktatni a kölyökkutyát, kialakul benne egy életre szóló, s a legtöbb más ösztönnél erősebb különös vonzalom és kötődés az emberhez.
Egyes etológusok a fogékonyság időszakának végét az 5-6. hónapra teszik, ezt azonban pontos vizsgálati adatok nem támasztják alá. A különböző fajták meglehetősen eltérő módon más-más időszakban szocializálódnak. Más állatokkal ellentétben a kutyakölyök a kapcsolatfelvételre meglepően hosszú időn át fogékony, ami nyilvánvalóan a háziasításban alkalmazott kiválogatás eredménye. (A farkaskölyök ilyenfajta kapcsolatteremtése is elképzelhető, ha akkor vesszük kézbe, amikor szemei kinyílnak.)
A ~val kapcsolatban izgalmas pszichobiológiai kísérleteket is folytattak; egyebek között megállapították, hogy az ebben az időszakban szerzett korai tapasztalatok lényeges hatással vannak a későbbi viselkedésre, befolyásolják a kifejlett állat társas magatartását. A kutya legfőbb pozitív mechanizmusai: a megközelítés, a játékos és fürkésző viselkedés. A legfőbb negatív mechanizmusok a félelmi és a menekülési reakciók. Ha a kiskutyát teljes elszigeteltségben tartják, nem fejlődik ki benne a menekülési reflex. Az ilyen állat elveszíti azt a képességét, hogy hasznos (pozitív) kapcsolatokat teremtsen az emberekkel, de nem veszíti el azt az érzelmi képességét, hogy reagáljon az ilyenfajta közeledésre. Azokon a kölykökön, amelyek elkülönítve éltek, és nem volt alkalmuk arra, hogy társas kapcsolatokat teremtsenek az emberrel, 4-5 hetes koruk között olyan viselkedésbeli hiányosságok mutatkoznak, amelyekből csak nagyon lassan lehetett kigyógyítani őket. Azokon a kutyákon, amelyeknek társas tapasztalatszerzéseit 4 és 16 hetes koruk között korlátozták, ún. elkülönülési vágy (izolációs tünetek) jelentkezett. Az ily módon elkülönítve tartott ebek később egy-egy versengést kiváltó helyzetben hátrányba kerültek a normálisan felnevelt kutyákkal szemben.
Minthogy manapság a kutyát a városokban főként kedvencként tartják, többnyire lakásban, falak közé zártan él, kutyákkal és emberekkel alig kerül kapcsolatba; ez is okozhat viselkedésbeli rendellenességeket. Előnyösnek tetszhet ugyan, ha az állat túlságosan korán egyetlen személyhez kötődik és erősen függ a gazdájától, de előfordulhat, hogy ez a kutya képtelen lesz kapcsolatot teremteni más állatokkal és emberekkel. Minden idegen élőlénytől elmenekül, különösen fél a tömegtől, előfordulhat, hogy éppen emiatt lesz harapós, ami pedig a városban tartott kutyáknál nemkívánatos.
Megeshet az is, hogy a túlzott kényeztetés miatt a kutya veszi át a vezető szerepet az emberrel való kapcsolatában, s a vezéri rangján esett sérelmeket a gazdáján is megtorolja. Gyakorta előfordul, hogy a kutya túlságosan védelmezőjévé válik gazdájának, s indokolatlan agresszivitással tartja távol tőle a számára idegen embereket és kutyákat.
Kapcsolat az alomtársakkal
Kapcsolat az emberrel
A rokonszenv és az ellenszenv is a szagláson keresztül alakul ki

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT