Reaktív depresszió.
Reaktív depresszió.
Minden kutyatartó tudja, hogy a kölykétől erőszakosan megfosztott anyaállat ideig-óráig búskomorrá válhat; de ezt az állapotot kiválthatja szeretett gazdája hosszas távolléte v. halála is. Ha az eb kórházba v. panzióba kerül, a megszokott társaktól való elválás kiváltotta depressziót honvágy is tetézi; ilyenkor egy-két napig az állatban a pszichikai terheltség tünetei jelentkezhetnek. Még rosszabb a helyzet, ha a felnőtt állatot eladják v. elajándékozzák. Amikor belenyugodott helyzetébe, régi gazdája lehetőleg ne látogassa meg, mert ilyenformán ismét emlékezteti a kutyát lassan immár feledésbe merülő előző életére, s ezzel visszaesést idézhet elő az állat javuló közérzetében, kedélyállapotában.
A ~s állapot a kutyákban nem mindig egyformán nyilvánul meg. Ált. a következő jelenségek mondhatók tipikusnak: a mozgás iránti igény csökkenése, sarokba bújás, a környezet eseményei iránti érdektelenség, álmatlanság, következésképpen éjszakai nyugtalanság, étvágytalanság v. a táplálék visszautasítása, a játékkedv és a szexuális érdeklődés elvesztése, egykedvűség, az érintésre és a fájdalomra való reakcióképtelenség (csökkent izomfeszültséggel kapcsolódva) v. éppen megfordítva: túlzott érzékenység, fokozott izomfeszültséggel párosulva. A pupillareflex lelassul, késlekedik. Gyakori a székrekedés v. annak fordítottja, a hasmenés és a hányás. A depressziós kutya kivívott rangját küzdelem nélkül föladja, elhagyja magát, nem törődik a szobatisztasággal, nem tisztogatja bundáját, elhanyagolja területének védelmét.
A ~t az is kiválthatja, ha a rendkívül elkényeztetett kutya környezetébe vendég érkezik, és a kedvenc erre az időre megszűnik a család középpontja lenni.
A szervezet anyagháztartásában jelentkező zavarok (a pszichikai depresszió kísérő jelenségei) néha még elhulláshoz is vezethetnek (pl. ha az állat hetekig megtagadja a táplálékfelvételt), bár ez elég ritkán fordul elő.
Számtalan olyan körülmény, amely az egyik állatnál ~hoz, a gátlásos jelenségek túlsúlyához vezethet, a másik egyednél különböző hóbortokat, pl. tartós v. hosszabb ideig tartó túlingerlékenységet, fokozott agresszivitást eredményezhet, amelyet még a rangban fölöttes falkatársakkal, tehát a gazdájával és a család tagjaival szemben is éreztet. Ismét más kutyákban rombolási vágyat, túlzott evési v. ivási kényszert válthat ki.
