Olasz kopó
Olasz kopó
(Segugio Italiano). Ősi származású vadászkutya; feltehetően a régi Galliában tenyésztették ki, az egyiptomi agár és a római molosszus keresztezésével. Európába a föníciaiak vitték be; aranykora a reneszánsz idején érkezett el: ekkortájt sokat javítottak a küllemén, vadászképességein, és hamarosan valamennyi társadalmi osztály közkedvelt, népszerű kutyája lett, majd a feledés időszaka következett. Vitatható fajtatisztaságú példányokat tenyésztettek, és a fajta majdnem örökre eltűnt a kutyavilág színpadáról. A 20. század elején ismét felfedezték, divatba jött mint sokoldalú, minden terepen jól dolgozó vadászkutya. Élénk, lelkes, barátságos, soha nem rosszindulatú, igénytelen, nem túl kedveskedő, de ragaszkodó, hűséges eb. Robusztus, szívós, kemény, kicsit csökönyös állat.
Rövid és szálkás szőrű változatban tenyésztik. Feje agárszerű, elhegyesedő, koponyája lapos, stopja (» Arcorri hajlás) egészen enyhe. Orrháta egyenes, orrtükre fekete, fogazata ollós harapású, ajkai feszesek. Szeme sötétbarna, füle alacsonyan tűzött, hosszú, lelóg. Nyaka izmos, lebernyeg nélküli. Háta egyenes, feszes, ágyéka izmos, fara kissé lejt. Mellkasa mély, szűk, hasa felhúzott. Végtagjai hosszúak, egyenesek, izmosak, mancsa kicsit hosszúkás, ujjai zártak. Farka lelóg, a csánkig ér. Színe: a vörösesrőt minden árnyalata, továbbá fekete és rőt; az egyszínű rőt kutyákon lehet fehér folt a mellkason, a pofán és a koponyán, a lábközépen, a mancsokon; a fekete és a rőt kutyákon fehér homlokcsillag és fehér folt a szügyön. A kanok marmagassága 52-58, a szukáké 48-56 cm; testtömege 18-28 kg.
Olasz kopó
