Mellső végtagok.
Mellső végtagok.
A ~at a váll, a kar, az alkar, a lábtő, a lábközép és a mancs alkotja. A ~ alapvető szerepe, hogy mozgás közben a testet fenntartsák, földre lépéskor pedig a rázkódtatást csökkentsék.
A ~ a lapockán keresztül izmok segítségével kapcsolódnak a törzshöz. A lapockát izomzata, hosszúsága és iránya alapján vizsgálják; a hosszú lapocka elősegíti a váll szabad és kiadós mozgatását, emiatt a lépés hosszát is megszabja. A lapocka irányát középvonala határozza meg; akkor jó a lapocka dőlésszöge, ha a vízszinteshez való viszonya 45-55°. Ez természetesen a különböző fajták, egyedek esetében más és más. A karcsont mindig hosszabb, mint a lapocka, az általuk bezárt szög 90-100°; a derékszöghöz közeli szöget tekintik a legjobbnak. A lapocka és a kar együttesen alkotja a vállat. Előnyös, ha szorosan hozzásimul a törzshöz. A keveset mozgó kutyának laza a válla.
A könyököt a kar- és az alkarcsont találkozása alkotja. A szabályos könyök egyenesen hátrafelé áll és nem fekszik feszesen a mellkashoz; az elálló könyök hibának számít. Ilyenkor a végtagok befelé fordulnak és akadályozzák a szabályos mozgást; ez a hiba gyakran jár együtt az ún. dongás mellkassal. A mellkashoz közel álló könyök kifele forduló végtagokkal jár, ami akadályozza a lábak szabályos mozgását. Az ilyen kutyák mellkasa lapos.
Az alkar a könyöktől a lábtövön át a lábközépig terjed. Kizárólag a párhuzamosan elhelyezkedő alkarok teszik lehetővé a szabályos mellsővégtag-állást, ill. a szabályos mozgást. Az alkar iránya tehát függőleges, mert ha csak minimálisan is eltér ettől, akkor a test terhe nem a csontokra, hanem az ízületi felületre és a szalagokra nehezedik. A lábtő mindig egy síkban van az alkarral.
A lábközép állásának iránya kutyafajtánkét más és más. Függőleges lábközép jellemző a foxterrierre, az airedale terrierre, a dobermannra, tehát azokra a fajtákra, amelyek teste négyzetbe rajzolható. A hosszú testű kutyák lábközepe hátrahajlik, ilyen pl. a német juhászkutyáé, a skót juhászkutyáé.
A mancsok enyhén domborúak, az ujjak zártak. A túlságosan hosszú, előrenyúló ujjak következménye a nyúlláb. Ugyancsak hiba a laza mancs, amelyet a szétálló ujjak okozzák.
A karmok palaszürkék, erősek.
A) Laza vállízület, laza csuklóízület B) Szabályos szögelés C) Meredek vállszögelés
1. Jól zárt, ún. macskamancs 2. Laza mancs 3. Nyúlmancs
