Kutyatápok.
Kutyatápok.
A táplálkozástudomány az elmúlt évszázad folyamán sokat fejlődött. A kinológusok ma már tervszerű táplálkozási programokat dolgozhatnak ki a kutyák számára. Az alapvető tápanyagokhoz (fehérjékhez, zsírokhoz, szénhidrátokhoz, ásványi anyagokhoz és vitaminokhoz) kétféleképpen juthat a kutya: v. előre összekeverik, elkészítik és megfőzik ezeket az anyagokat, v. pedig valamilyen táppal etetik az állatot.
A ~ ált. teljes étrendet tartalmaznak; azzal a céllal készülnek - sajnos eléggé eredménytelenül, mert a kutyatartók nem használják rendeltetésszerűen ezeket a tápokat -, hogy a kutya kizárólagos táplálékaként is megállják a helyüket, adagolásuk esetén semmiféle más élelemre ne legyen szükség. Ennek megfelelően a kiváló minőségű ~ a táplálkozási követelmények legkorszerűbb termékei. Összetételüket lehetőleg ne rontsuk amatőr kontárkodással, azaz kiegészítő anyagok hozzáadásával, ne változtassuk meg eredeti arányaikat; hagyjuk őket érintetlenül, és a gyártó cég ajánlata alapján (a használati utasítás mindig feltünteti a javasolt mennyiséget) nyugodtan etessük kizárólag ezekkel a kutyát!
A ~ szigorú normák szerint tartalmaznak fehérjéket, szénhidrátokat, zsírokat, vitaminokat, ásványi anyagokat, tehát ezekhez ilyesmit végképp ne adagoljunk. A legtöbb tulajdonos tudja, hogy a kutyájának bizonyos mennyiségű » D-vitaminra is szüksége van, és úgy gondolja, hogy ha a kevés jó, akkor a több még jobb. Az ilyen tévedés sajnálatos következményeivel azután az állatorvos foglalkozik, miután a nagy adag D-vitamin a nem megfelelő mennyiségű kalciummal és foszforral kombinálva súlyos csontváz-rendellenességeket okoz.
A kalcium túladagolása a másik ilyen példa; olykor még a tapasztalt tenyésztők is úgy vélik, hogy a vemhes v. a szoptatós szuka, ill. a növekedésben levő kölykök étrendjéhez kalciumot kell adagolni. Ez igaz is, de csak akkor, ha az állat élelmét egyúttal foszforral és D-vitaminnal is kiegészítjük, és betartjuk a helyes arányokat, vagyis 1,2 rész kalciumhoz 1 rész foszfort adunk. Ha ugyanis az eledel túl sok kalciumot tartalmaz, akkor foszforhiány lesz a következménye.
A ~at adhatjuk a növekedésben levő kölyköknek is. Egyes ebek - a keményen dolgozó vadászkutyák, az agarak, a szánhúzó kutyák, a vemhes v. szoptatós szukák és a gyorsan növekvő kölykök - fehérje-, ásványianyag- és vitaminszükséglete természetesen nagyobb az átlagosnál, ezért a kutyatápok mellett ezekből külön is kell adnunk a kutyának, de a megfelelő arányokra nagyon kell vigyázni.
Vannak, akik előítéletekkel viseltetnek a ~ iránt, és inkább asztali maradékokkal etetik kutyájukat. Ez az eljárás gyakorlatilag nem túl gazdaságos; egyrészt könnyen elkényeztethetjük így a kutyát; finnyás, válogatós lesz, másrészt az asztali maradék legtöbbször nem elég. Ezért olykor - v. mindig - egy kis "extrát" kell vásárolnunk, amivel kiegészíthetjük a kutya étrendjét. A sok kis "extra" aztán egyre nagyobb tételt jelent a "kiadás" rovatban, jóval nagyobbat, mint a ~ beszerzése.
A ~ etetésének másik előnye az, hogy előkészítésük viszonylag kevés munkával jár, tárolásuk viszonylag egyszerű, nem romlékonyak, tehát minden gond nélkül tarthatunk nagyobb mennyiséget is belőlük otthon.
