Intelligencia.
Intelligencia.
Nem azonos fogalom az alkalmazkodóképességgel, amellyel minden állat rendelkezik; elsősorban az egyednek a fajában öröklött képessége, és genetikailag eleve meghatározott. Pontosan nem mérhető, mert kialakulásán a külvilág s ezzel összefüggésben a serdülő állat valamennyi tapasztalata nyomot hagy. Lényegében úgy határozható meg, mint a tapasztalatok megjegyzésének és későbbi sikeres alkalmazásának a képessége; ilyen értelemben nem sok értelme van intelligens és kevésbé okos kutyafajtákról beszélni. Ha van is különbség az egyes kutyák értelmi színvonala között, akkor az elsősorban a fejlődés, a tartás, a nevelés körülményeiből fakad. Beszélhetünk ezért élményszegény, szeretetmegnyilvánulásban szűkölködő környezetben nevelt állatokról és állandóan foglalkoztatott, sok figyelemben, gondoskodásban részesülő kutyákról. Nyilvánvaló, hogy az előbbi buta, az utóbbi okos kutyának tűnhet. Ilyen vonatkozásban egyébként Scott és Fuller végzett vizsgálatokat, amelyek során kiderült hogy a különböző fajták ~foka (IQ) szinte teljesen azonos, ha eltekintünk az erő, a gyorsaság, a kitartás, az érzékszervi fogékonyság és az indulati reakciók különbségeitől.
A kutyák ~jának vonatkozásában érdekes következtetésre jutottak azok a pszichológusok, akik különböző fajtájú, 3 és 8 év közötti (felnőtt) állatokat vizsgáltak, szám szerint 14-et. A vizsgálatban 5-11 éves gyerekek számára kifejlesztett ~vizsgálatokkal tesztelték az ebeket. A kísérlet szerint a kutya ~hányadosa egy 4-5 éves gyerekre vonatkoztatva kb. 74% (ez náluk felső határ); egy átlagosan értelmes eb egy ilyen korú gyermekcsoport 100 tagjából négyen túltesz ~ dolgában. Ha a kutyát átlagos ~jú (100%-os IQ-szintű) felnőttel hasonlítjuk össze, az állat IQ-ja valószínűleg 49% lenne. (Ez az összehasonlítás sántít, mert egy 49%-os ember gyakorlatilag életképtelen). Az ilyen ~val rendelkező kutya megfelelhet a követelményeknek, megfelelő módon alkalmazkodhat a külvilághoz.
A legokosabb kutyának a vizsgálat során egy keverék bizonyult, ~hányadosa minden második 4-5 esztendős gyerek ~hányadosánál nagyobb volt. A második helyre a » német juhászkutya, az utolsóra, messze lemaradva társaitól, a » tacskó került. A vizsgálatban részt vevő pszichológusok természetesen siettek kijelenteni, hogy ez korántsem jelenti azt, hogy a keverék kutya értelmesebb a tacskónál, hiszen a vizsgált állatok száma meglehetősen csekély volt általánosabb következtetések levonásához, s előfordulhat, hogy csupán véletlenről volt szó; a kísérlet a vizuális felfogóképességen alapult, az pedig embernél egyértelműen sokkal jobb, mint a kutyánál. Ha pl. a szaglási érzékelés képessége lett volna a kutatás tárgya, az eredmény is másként alakult volna, mert a kutya 500 ezer szagot tud megkülönböztetni egymástól, az ember pedig legfeljebb kétezret.
