Hannoveri véreb
Hannoveri véreb
(Hannoverscher Schweisshund). Származása állítólag egészen a kelták koráig vezethető vissza, de ennél többet nem nagyon tudunk az őseiről. Újabb kori története minden bizonnyal a korszerű lőfegyverek őseinek megjelenésével kezdődött. Ezek a primitív mordályok eleinte könnyű sebet ejtettek a kiszemelt zsákmányon, ezért szükség volt jól csapázó ebekre, amelyek viszonylag hosszú idő eltelte után és nagy távolságokra is felkutathatták és megállíthatták a sebesült vadat. Erre a célra tenyésztették ki a mai ~ ősét.
Kiváló vadászkutya, bátor, kitartó, tevékeny, munkaszerető eb. Rendkívül jó az ún. nyomtartó képessége, hosszú távolságra is képes követni a sebzett vad nyomát. Igénytelen, a betegségekkel szemben nagyon ellenálló.
Közepes nagyságú, erőteljes felépítésű, hosszú testű, viszonylag rövid lábú kutya. Koponyája széles, enyhén domború. Orrháta egyenes, orrtükre fekete v. barna, esetleg hússzínű. Stopja (» Arcorri hajlás) nem túl kifejezett, homloka kissé ráncos. Arcorri része lehet fekete maszkos, de maszk nélküli is. Ajka lelógó, a szájszögletben erőteljes ráncokat alkot. Szeme sötétbarna, értelmes tekintetű. Füle magasan tűzött, közepesen nagy, szorosan a feje mellett lelóg. Nyaka izmos, háta hosszú, erőteljes, ágyéka széles, feszes, fara kissé lejtős. Mellkasa mély, hasa enyhén felhúzott. Végtagjai párhuzamosak, erős csontúak. Elülső lábai valamivel erősebbek, mint a hátulsók, mancsa kerekded, ujjai zártak. Szőrzete rendkívül dús, sűrű, rövid, sima. Farka hosszú, vízszintesen tartja. Színe a vörös különböző árnyalatai, valamint a fekete, barna, csíkos, szürkésbarna. Marmagassága 50-60 cm; testtömege 28-35 kg. (1. 58. színes fénykép)
Hannoveri véreb nyomkövetés előtt
