Elektromos nyakörv.
Elektromos nyakörv.
Külföldi laboratóriumokban, a kísérleti állatok » kiképzésénél már hosszú évek óta alkalmaznak különböző sokkszerkezeteket, sőt vannak országok, ahol használatuk az amatőr kutyakiképzésben is elterjedt. Ált. vezetékes v. tranzisztoros szerkezeteket használnak. A legegyszerűbb szerkezet két db 6 V-os szárazelemből, kapcsolókból, vezetékből áll; közülük az egyik vezeték a nyakörv alatt érintkezik a kutya bőrével úgy, hogy az áramütés keresztülfut a nyakon. (Természetesen ezek rendkívül gyenge áramütések, az állatra teljesen veszélytelenek.)
A vezetékes sokkolószerkezet olcsóbb, viszont sok hátránya van. Egyik természetesen a vezeték maga: kissé akadályozza a kötetlen, szabad mozgást, és megszabja a vezető és a kutya közötti távolságot. Másik hátránya: az állat hamar rájön, hogy ha a szerkezet nincs bekapcsolva, gazdájának nincs hatalma fölötte. (Pl. ha a kutya a nyomkövetés közben valami más, idegen szagra akar áttérni, és a kiképző "állj, vissza!" jelzését nem követi áramütés, nagyon gyorsan megtanulja, hogy
amikor a szerkezet nincs bekapcsolva, biztonságban van a büntetéstől.)
Ezeknél az ~eknél - hacsak a kutya nem ugyanolyan tömegű normális nyakörvet kap, mint amelyről tudja, hogy fel van szerelve elektromos szerkezettel - szintén az a veszély fenyeget, hogy ha a könnyebb nyakörvet érzi az állat, akkor már nem tart a következményektől.
A negatív kondicionálás egyik új - elektromos - formája a tranzisztoros sokkolás olyan szerkezettel (nyakörvvel), amely bármilyen testű kutyának 20 V-os áramütést adhat; miután ezek olyankor történnek, amikor a kutya valami rosszat csinál, az áramütést asszociálja a rosszal, és jobb belátásra tér.
A költséges tranzisztoros sokkszerkezetek előnye a vezetékesekkel szemben, hogy egy kilométeres távolságban is használhatók. Az ~ek gyártói egyébként hangsúlyozzák: a kutya a kiképzés során nem azt asszociálja az áramütéssel, hogy gazdája megfenyítette, hanem azt, hogy pl. az az állat "büntette meg", amelyet éppen kergetett.
