Agarak
Agarak
Kecses, karcsú, villámgyors, "szemmel vadászó" kutyák. Származásuk ősrégi, bár eredetük titokzatos és homályos; sokan úgy vélik, ezek az állatok voltak az első vadászkutyák. Annyi bizonyos, hogy a kőkorszakbeli ember a mamutok és az orrszarvúak pusztulása után rákényszerült a kisebb, de sokkal gyorsabb és félénkebb vadállatokra; ezeket a zsákmányállatokat nagy távolságokon át követte az akkoriban Eurázsia területén keresztülhúzódó sztyeppeken. Ez a nyílt, nagyon kevés fedezéket nyújtó terep lehetett az első olyan terület, ahol az ősembernek vadásztársra - kutyára - volt szüksége; ezek a kutyák lehettek a mai ~ ősei. Számos Kr. e.-i időkből származó rajzon, barlangfestményen olyan kutyákat ábrázoltak, amelyekben ráismerhetünk az agárra; a legrégibb ilyen lelet Európából, a Majna melletti Frankfurtból származik, kora kb. 10-11 ezer éves lehet. A többi bizonyíték lényegesen fiatalabb. A Kr. e. 2000 évvel az egyiptomi emlékműveken és hieroglifákon már felbukkannak az ~: fölemelt farokkal a győzelmet, a bátorságot, leeresztett farokkal a vereséget, ill. a félelmet jelképezték. Később, a római idők feljegyzéseiben is találhatók ~ra utaló motívumok, egyebek között Ovidius is megemlíti őket mint nagyszerű vadászkutyákat; Salamon király a Példabeszédek Könyvében ugyancsak hivatkozik az ~ra.
A 16. sz.-tól kezdve szaporodnak az utalások, bizonyítékok; ez idő tájt már beszélnek olyan hatalmas, robusztus termetű ~król - feltehetően az » ír farkaskutyáról, amelyek szarvasra, ill. farkasra vadásztak, továbbá emlegetnek nyúl- és rókavadászatokon bevált, közepes termetű ~at is.
A középkorban rendkívül népszerű volt az agár; királyok és uralkodók kedvenc kísérője, de az egyik főszereplője a látványos falkavadászatoknak is.
A modern idők, legalábbis kezdetben, nem túlzottan kedveztek az ~nak, letűnt a fényes falkavadászatok ideje is; újabban azonban ismét divatba jöttek, amit elsősorban az » agárversenyek népszerűségének köszönhetnek, és talán annak is, hogy rendkívül elegáns megjelenésű kutyák.
Sok kutyatartó szerint az agár buta állat, engedetlen, nem túl kedveskedő, nemtörődöm, flegmatikus természetű. Az igazság azonban inkább az, hogy méltóságteljesen tartózkodó, nyugodt, kiegyensúlyozott, büszke kutya, amely az embercsaládon belül tökéletesen "egyenrangúnak" érzi magát, s mivel rendkívül nagy a mozgásigénye, a szédületes iramú futást kedveli, csak akkor érzi jól magát, ha sokszorosan felfokozott energiáját, futásigényét levezetheti. Ha tulajdonosa elegendő alkalmat nyújt neki, hogy megfelelő ideig szabadon száguldozhasson, ugyanolyan jó eredményeket érhet el nevelésével, mint bármilyen más kutyafajtáéval. Helytelen az a nézet, hogy az ~ nehezen nevelhetők, inkább arról van szó, hogy nagy többségüket - megfelelő tapasztalatok, rutin hiányában - rosszul nevelik.
