Kézzel, lábbal, furkósbottal?
Kézzel, lábbal, furkósbottal?
A szakirodalom szerint az emberi kéz a kutya számára mindig a barátság jelképe. Kezünk a kutya számára "az igazság forrása", amely megerősíti a helyes viselkedést, de soha nem oszt büntetést. Igen, ez így igaz, de álljunk csak meg egy pillanatra, és tegyünk töredelmes vallomást. Mi magunk is egyik cikket írtuk a másik után arról, hogy a gazda keze kizárólag kellemes és jó dolgok forrása lehet, ám azt is mondjuk meg őszintén: mi magunk is nemegyszer adtunk pofont kutyánknak, ha a büntetést megérdemelte... Az előbbi megállapítás tehát arról, hogy kezünk a kutya számára az "igazság forrása", amely megerősíti a helyes viselkedést, csak akkor igaz, ha hozzátesszük és negatívan erősíti meg a helytelenítést. Magyarán alkalmasint hatásos és megfelelő büntetés lehet a kutya pofájára mért kis ütés.....
Az összetekert újság például olcsó és nagyon eredményes "eszköz" - főleg kölyökkutyák nevelésében a negatív megerősítésre -, amely helyesen használva nem fájdalmat okoz, hanem megijeszti a kutyát csattanó hangjával. Az ütés legyen valóban kemény és ijesztő (hiszen nem kell attól tartanunk, hogy nagyobb fájdalmat vagy sérülést okozunk vele), hogy a negatív megerősítést valóban hatásossá tegyük.
Láttunk már olyan - viszonylag eredményes - kutyaoktatót, aki gyakran a lábát - a rúgást - használta kiképzés közben jelzés gyanánt. Vannak, akik azt vallják "sohase rúgj meg egy kutyát"; míg mások az ellenkezőjét állítják. Lehet, hogy a megfelelő időben és helyen használt rúgás eredményes a kiképzésben, mi azonban ezt nem helyeseljük!
A vízkúra fölöttébb eredményes, bár viszonylag ritkán alkalmazott nevelési módszer. Ha például a kutyánk ugat, és semmiféle szidásra, büntetésre sem hagyja abba a hangoskodást, öntsük le hirtelen egy vödör vízzel, vagy használhatunk - ugyancsak váratlanul - öntözőcsövet is. (Természetesen vegyük figyelembe a kutya méreteit, mert ha mondjuk egy csivavát leöntünk egy tízliteres vödör vízzel, az akár "belefulladhat".) Lehet, hogy egy tucatszor is meg kell ismételni ezt a műveletet, mire a kutya megérti: ha ugat, leöntik, de végül is megtanulja, hogy az indokolatlan lármázásra ez a gazda "válasza". Ettől kezdve pedig már a vödör puszta megpillantására is elcsendesedik.
Most pedig következzen egy újabb kis etológiai kitérő. Beszéljünk az őrző-védő kutyák tulajdonosainak és kiképzőinek rémálmáról, illetve vágyáról: a félelemről és a bátorságról.
