Gátlás vagy elvárás
Gátlás vagy elvárás
A büntetéses nevelés mögött álló elv: a gátlás. Akkor, amikor megbüntetjük a kutyát a nemkívánatos viselkedése miatt, lényegileg azt mondjuk neki: "Ne tedd ezt újból! Vess gátat ennek a viselkedésnek! Tartsd kordában! "
Ezzel szemben az elkerültető kiképzés mögötti elv: az elvárás, a várakozás. Amikor a kutyát elkerültető kiképzéssel motiváljuk, ezt mondjuk neki: "Tudod, hogy mire számíthatsz, ha nem engedelmeskedsz. Tedd a dolgod most, vagy különben baj lesz. Ez a helyes: megelőzted a kellemetlenséget."
A büntetés alkalmazásához szükséges jártasságok felölelik a jó megfigyelőképességet. Az alkalmazónak képesnek kell lennie arra, hogy elkapja a kutyát a rossz viselkedés aktusa közben. Ilyen módon a kutya mozgásait árgus szemmel kell követni, hogy a büntetés kiosztható legyen abban a pillanatban, amikor a kutya hibát követ el. Ezzel szemben az elkerültető kiképzés alkalmazásához szükséges jártasságok a megelőzés, az elébe vágás megfelelő képességeit tételezik fel. Arra kell figyelmeztetnünk a kutyát, hogy mindjárt kellemetlenséget fog érezni, így aztán azt hiszi majd, hogy az utasításra való megfelelő reagálása előzte meg a kellemetlenséget. Ennek folytán tehát előre kell látni azt, mi fog történni, aminek eredményeképpen olyan módon tudjuk elrendezni a dolgot, hogy a kutya az utasítás szerint reagáljon, mégpedig nyomban azután, miután megadtuk számára a figyelmeztetést.
A helyesen alkalmazott büntetéses kiképzés eredménye az, hogy a viselkedés gyengül. Ha csupán büntetést alkalmazunk, az említett csökkenés, gyengülés időleges. Akkor, ha a kutyának küzdenie kell azért, hogy gátolja vagy elfojtsa az erőteljes, nemkívánatos viselkedést, hosszú távon az a valószínű, hogy elveszti a harcot. Ha később mégis visszaesik a nemkívánatos viselkedés gyakorlásába, és nem részesül büntetésben, gyorsan rájön arra, hogy szabadon cselekedhet úgy, ahogyan neki tetszik. Ily módon annak érdekében, hogy segítsünk a kutyának állandóan, folyamatosan gátolni vagy elfojtani egy erőteljesen jelentkező, nemkívánatos viselkedést, készen kell állnunk arra, hogy mindenkor megbüntethessük az állatot. Ezzel szemben az elkerültető kiképzés eredményeihez képest a viselkedés erősödik.
Az elkerültető kiképzés útján megtanult szokás az összes szokások közül a legállandósultabb. Ennek megértése végett nézzük a helyzetet a kutya szempontjából. Tegyük fel arra tanítottuk az állatot, hogy üljön le, és ezt az elkerültető kiképzés útján érte el. Ennek megfelelően ön arról győzte meg a kutyát, hogy az utasításra történő "ülés" megelőzi a kellemetlen esemény bekövetkezését. Ilyen módon minden esetben, amikor parancsra leül, úgy érzi, hogy sikeresen elkerült egy kellemetlenséget, függetlenül attól, vajon valóban ezért történt-e az elkerülés vagy nem. Minden olyan alkalom, amikor parancsra leül, megerősíti a saját meggyőződését afelől, hogy a szabályok még mindig hatályban vannak, hiszen nem érezte a pórázon való lehúzást és a martájék erőteljes lenyomását.
Miután a kutyát arra képezték ki, hogy utasításra üljön le, és erre az elkerültető képzést alkalmazták, akkor, ha meg lehetne tőle kérdezni: "Miért ülsz olyan engedelmesen az utasításra, noha már évek óta nem éreztél erőszakos kényszert?", a kutya talán ezt válaszolná: "Látod? Jó a módszered!"
Ha büntetéses kiképzést használunk a kutya nevelésénél, az negatív beállítottságot alakíthat ki a kiképző, a kiképzés és az engedelmesség ellenében. Ez azért van így, mert ilyenkor nagyobb a hangsúly a "nem szabadon"-on. Ezzel szemben, ha az elkerültető kiképzést alkalmazzuk, a kutya beállítottsága általában pozitívabb. Végül is ő azzal kerüli el az erőszakos behatást, hogy teljesíti a gazdája utasításait, és ezzel elkerüli a kellemetlenséget. A kutya ilyen módon sikeres, eredményes. Azért akar teljesíteni, mert a viselkedése eredményes. Azok a kiképzők, akik az elkerültető tanítást alkalmazzák, azt állítják, hogy a kutyák általában a teljesítményért önmagáért cselekszenek. A teljesítménynek ez az "élvezése" az elkerültető kiképzés közvetlen terméke.
Végezetül a stimulálás - a kellemetlenség vagy a kellemetlenségre való figyelmeztetés - időzítése is eltérő. A büntetéses tanítás esetében a stimulálás a nemkívánatos viselkedés alatt következik be. Ekkor az ingeradást akkor közvetítjük az állat részére, mihelyt észrevesszük, hogy valamit rosszul csinál. Ezzel szemben az elkerültető kiképzés során azt akarjuk, hogy a kutya észlelje a bekövetkező kellemetlenségre való figyelmeztetést nyomban az utasítás után, de mielőtt esélye lenne reagálni. A kutyának a kellemetlenség jelzését ugyanabban a pillanatban kell meglátnia vagy meghallania, amikor meghallja a kiképző utasításának végét. A kiképzőnek gondos figyelmet kell szentelnie erre a kritikus időzítési különbségre.
