KUTYÁK AZ EMBER ELLEN
KUTYÁK AZ EMBER ELLEN
Jól tudjuk, hogy a viadorkutya-fajták az állatok elleni küzdelmekben évszázadokon keresztül magukra voltak utalva, önállóságot, feltétlen bátorságot és elszánt győzni akarást követeltek tőlük, még ha életükkel kellett is fizetniük. Ezekből az állatokból - az évszázados céltudatos tenyésztés következtében - hiányzik az a készség, hogy a harcban bármiféle idegen akaratnak alávessék magukat, hisz ez a készség a küzdelemben a halálukat jelentené.
A karaktert - legyen az emberi vagy állati - nem hasíthatja ketté az ember saját tetszése szerint. Ez a tenyésztésben sem lehetséges. A fájdalom iránti érzéketlenség, a végsőkig való erőbedobás nem váltható ki egyszerű emberi parancsszóra. Ezek a kutyák harcolnak, s mihelyst dühbe gurultak - a küzdelem befejezése előtt nem lehet őket eltántorítani, figyelmüket az ellenféltől - esetünkben az embertől - elvonni. Már az állatok elleni küzdelmekben is láttuk, hogy általában a kutyának az áldozattól való szétválasztása csak úgy volt lehetséges, hogy begörcsölt állkapcsát erőszakkal fejtették le ellenfeléről.
Sajnos, széles körben elterjedt téves nézet, hogy a gladiátor kutyák állandó harckészségük folytán kiváltképpen alkalmasak lennének rendőrkutyának vagy őrző-védő kutyának. Ha az ember figyelembe veszi e kutyák nagyságát, súlyát, kifogyhatatlan energiáját, mely a könyörtelen harcra való készséggel és készenléttel párosul, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy elődeink tudatosan csak az állatok - s szinte soha nem az ember - elleni küzdelemre képezte ki ezeket az ebeket.
Ember és kutya küzdelme (illusztráció 1801-ből)
A következő példa, melyben a gladiátor kutyák emberek ellen viaskodnak, éppen ezért legyen figyelmeztetés, másrészt pedig teljesebbé teszi a képet. Aki ezt a fejezetet figyelmeztetésnek veszi arra nézve, hogy nagy harci kutyákat nem szabad ember ellen uszítani, az jól értette szándékunkat, álláspontunkat.....
A "Sporting Magazine" XVIII. kötete leírja "Gentleman és a Bulldog" küzdelmét. A "Sporting Time" a következőképpen számol be a viadalról, melyet 1801-ben rendeztek:
"Nemrégiben fogadásból küzdelemre került sor egy ember és egy bulldog között. A bulldog már az első támadás alkalmával feldöntötte és maga alá gyűrte ellenfelét. Jóllehet az állaton szájkosár volt, sikerült keményen beleharapnia az ember testébe. Ha az ebet nem szakították volna le azonnal róla, kitépte volna a férfi beleit. "
A korhű illusztráció nagy testű, masztiffszerű fehér kant ábrázol, amint épp ráugrani készül ellenfelére. Ebben az esetben a szájkosár jelentette hátrány ellenére a kutya maradt a győztes.
