A törzs
A törzs
A törzs részei a mellkas, a has, a hát és a medence. Elülső részéhez a nyak és a mellső végtagok, a hátulsó részéhez a farok és a hátulsó végtagok kapcsolódnak.
A törzs a nyak folytatásaként a kiemelkedő marral kezdődik. A mart az első öt hátcsigolya tövisnyúlványai, a lapockák felső szélei, valamint erős izmok alkotják, s a nyak, a fej, a hát és az elülső végtagok támasztóhelye.
A hát a mar és az ágyék közötti testrész; alapját a hátcsigolyák alkotják. A jól fejlett hát egyenes, erős és széles. A hátulsó végtagok lökéseit az egyenes hát továbbítja a legjobban.
A hát lehet: egyenesen, hajlott, púpos.
A kutya hátvonala
1. Szabályos hát 2. Deszkaegyenes hát (gyakorlatilag nem fordul elő) 3. Ágyékban púpos hát, 4. Púpos hát 5. Nyerges hát
1. Szabályos hát 2. Deszkaegyenes hát (gyakorlatilag nem fordul elő) 3. Ágyékban púpos hát, 4. Púpos hát 5. Nyerges hát
A hajlott vagy nyerges hát általában helytelen táplálás és felnevelés miatt alakul ki.
Hajlott háta lehet még az öreg kutyának, de a többszörösen ellett szukának is. A hajlott hát természetesen erősen csökkenti a kutya mozgékonyságát, munkaképességét. A már kialakul hajlott hát semmiféle edzéssel vagy gyógykezeléssel nem hozható rendbe.
A fiatal kutya időközben észlelt hajlott háta szakszerű tartással és mozgatással, valamint kielégítő táplálással megszüntethető.
A púpos hát kétféle lehet. Az egyik esetben a martól az ágyékig terjed a púposság, általában szűk mellkassal és általános fejletlenséggel együtt fordul elő. A másik esetben a hát púpossága a csontozat és az izomzat normális fejlettsége mellett jelentkezik. S bár az ilyen hát csúnya látvány, még sincs különösebb hatással a kutya munkavégzésére.
A hát hossza fontos a kutya mozgása szempontjából. Hosszú hátban ugyanis a hátulsó végtagok lökéseinek egy része elvész, anélkül hogy az növelné a mozgás sebességét.
Az ágyék alapját az ágyékcsigolyák alkotják. Általában az a jó, ha a kutya ágyéka rövid és izmos, mivel a hátulsó végtagok lökéseit csak a rugalmas és mozgékony ágyék képes tökéletesen továbbítani. A hosszú ágyék egyetlen kutyafajtán sem kívánatos.
A far a kutya törzsének hátulsó része; alapja a csontváz legnagyobb csontja, a medencecsont. A far a kutya erőközpontja, tehát lényeges, hogy izmos legyen.
Rendellenes alakú a meredek és a csapott far. Az előbbire jellemző a kereszt- és a medencecsont vízszintes helyzete. Ilyenkor a far vonalának nincs lejtése a farok felé, emiatt a farok magasan helyezkedik el. Erre az alakulásra jellemző a hátulsó végtagok meredek állása és a kötött mozgás.
A csapott fart a kereszt- és a medencecsont túlságos lejtése jellemzi, s ilyenkor a farok rendszerint alacsonyan csatlakozik a törzshöz. A csapott far a hátulsó végtagok kardállásával együtt fordul elő.
A mellkas a gerincoszlop, a bordák és a szegycsont által határolt testrész. Hátulsó határa a rekeszizom, ahol a legszélesebb, majd előrefelé keskenyedik. Külső falán számos izom ered és tapad. A rekeszizom kissé kupolaszerűen domborodik be a mellkasba, így a hátulsó bordaívek már a hasüreg elülső részét is határolják és védik. A mellkason tapadó izmok szűkítik, illetőleg tágítják a mellüreget, és ezt a mozgást a tüdő is követi. Tágulásával a tüdő levegőt szív magába (belégzés), míg szűküléskor a tüdőből a levegő kipréselődik (kilégzés). A mellkasban található még a szív és a nagyerek. A mellkas elülső részét alkotó bordák kissé görbék és kevésbé mozgékonyak; ezek töltik be a légzés funkcióját. A mellső végtagok is itt kapcsolódnak ízületekkel és izmokkal a mellkashoz. A mellkas akkor elég mély, ha az alsó vonala a kutya könyökével egy síkban van, esetleg alacsonyabb annál.
A mellkas lehet szabályos, hordószerű és lapos. Szabályos akkor, ha ovális alakú, azaz a felső része tompa, az alsó része kissé elhegyesedő. A hordószerű mellkas hengeres formájú. Gyakori, hogy a mellső végtagok állása szabálytalan, a bordák meglehetősen görbék, a lapockák pedig nem egy síkban, hanem ferdén fekszenek.
A lapos mellkas velejárója a szűk állású mellső végtagok. Ha a kutyát szemből és felülről nézzük, a lapos mellkas jól felismerhető. Az ilyen mellkasú kutyák rendszerint gyenge csontozatúak és izomzatúak.
A mellkas alakja a kutya fejlettségétől és életkorától függően változik.
A has a mellüreg hátulsó határát alkotó rekeszizomtól hátrafelé, a medencéig terjedő testrész. Felül és oldalt a hátulsó bordák, hátulsó részét a csípőcsontok övezik. A hasüreg felső falát a gerincoszlop és a fejlett ágyéki izmok, alsó és oldalsó falát hasizmok zárják körül. A hasüregben zsigerek, nagyerek és idegek találhatók. Itt van a máj, a tápcsatorna nagy része (belek), a hasnyálmirigy, a vese és a mellékvese, a lép, a főverőér, és itt találhatók a nagy vénák meg a nagy nyirokerek is.
A has alakja a kutya típusától is függ, de főleg a táplálás módja hat rá.
Ha a has vonala a térdeknél lejjebb van, akkor leereszkedett hasról beszélünk. Ez általában nem kívánatos, de ugyancsak hiba a túlságosan felhúzódott has is, amely a rosszul táplált, fejletlen, gyenge kondíciójú kutyákra jellemző.
