Térérzékelés, térbeli mozgás
Térérzékelés, térbeli mozgás
A térérzékelés csak késő kölyökkorban fejlődik ki. Ha felteszünk egy kölyköt az asztalra, könnyen lepottyan, mert képtelen az asztal és a föld közötti távolságot fölmérni. Ha viszont a távolságot már ismerő kiskutya mellé olyan kölyköt helyezünk az asztalra, amelynek még nem volt alkalma ugrani, de látta, amint a másik leugrott, ő is képes lesz pontosan fölmérni a távolságot.
A le és fel, a bal és a jobb, az előre és a hátra közt a kutya képes különbséget tenni. A térérzékeléshez tartozik, hogy vajon milyen messzire távolodhat el a kutya attól a területtől, amely számára az otthont jelenti. Az oroszlánokról azt mondják, hogy 2000-3000 km-es területen is mozognak. Milyen maximális távolságra távolodhat el természetes körülmények között egy kutya az otthonától?
A kertes házakban vagy a vidéken lakó kutyáknak megvan a maguk szomszédsága, otthona, és ez a távolság nem nagyobb, mint 500-600 m bármelyik irányban. Ez az a terület, amelyen a kutya rendszerint tartózkodik, és amelynek bármely pontjáról azonnal hazatalál. Természetesen akadnak kivételek. A rokonokhoz gazdáját rendszeresen elkísérő kutya akár 10 km-ről is hazatalál. Előfordulhat, hogy több kilométer távolságra ivarzó szukát is meglátogat egy kutya.
Más a térérzékelése például egy rendszeresen vadászó ebnek, amely hozzászokott, hogy ismeretlen területekre követi a vadat, más az olyan juhászkutyáké, amelyek őrzik vagy terelik a nyájat, és megint más egy tizedik emeleten élő pekingi palotakutyáé, amelynek "birodalma" legfeljebb néhány négyzetméter...
Megvan a maguk szomszédsága, otthona, ám ez a térség - jobban mondva távolság - nem nagyobb, 500-600 méternél minden irányban
