INFANTILIZMUS
INFANTILIZMUS
Tudvalevő dolog, hogy a túlzott gyámkodás és agyondédelgetés a felnőttkorban teljes önállótlansághoz, egyfajta tipikusan gyermeki viselkedésforma állandósulásához vezethet. Így van ez a kutyáknál is. Önállótlanságuk egészen odáig fajulhat, hogy például a felnőtt eb nem hajlandó a tányérjából vagy a földről enni. Csak azt a falatot nyeli le, amit gazdája szinte "előrágott" és kanállal a szájába gyömöszölt! Az ilyen eb szociális és szexuális magatartásformáira a gyermekdedes félénkség, a védelemre szorultság, az infantilis menekülésvágy és az egy személytől való végletes függés jellemző. Idegen fajtársakkal való kapcsolatteremtésében rendkívül félénk. Ha találkozik velük az utcán, gazdája mellé vagy mögé lapul, farkát behúzza és nyüszít. Bezzeg ha felveszik, máris szemtelenül kaffog az idegenre! Ismeretlen területen vagy éjszaka a sötétben gazdájától egy tapodtat sem mer mozdulni, a legkisebb ijedségre a földre fekszik és kölyök módra vinynyog.
Az infantilis szuka tüzelési időszakban ijedt, agresszív védekezéssel reagál a kanok közeledési kísérleteire, az infantilis kan pedig bizonytalankodik, és nem a megfelelő helyen próbálkozik.
Vannak olyan szukák, amelyek annyira kötődnek gazdájukhoz, hogy kölykeiket elhanyagolják, vagy féltékenyek rájuk, és egyenesen betolakodóknak tekintik őket.
A válogatós, finnyás evés ugyancsak infantilis magatartásra vall, bár alkalmanként krónikus természetű organikus betegség (például mandulagyulladás) is előidézheti. Az infantilis állat gyakran kiválasztási rendellenességekkel küzd. Amennyiben a kutya egy-két éves korára még mindig nem szobatiszta, az jórészt gazdája hibája. Nyilván nem volt például elég következetes az oktatásban, vagy túlságosan féltette kedvencét a fertőzéstől, és nem vitte elég gyakran sétálni. A gazdájuktól túlságosan függő, agyonkényeztetett ebek a fájdalmakra is fokozottan reagálnak. Persze a fordítottja is igaz: nemcsak a kényeztetés, hanem a túl szigorú, brutális bánásmód is előidézheti az infantilis magatartásformák állandósulását.
Az infantilis viselkedéshez való visszatéréshez vezetnek bizonyos megoldatlan konfliktushelyzetek, kudarcélmények is. Mint ismeretes, a serdülő kan a nálánál nagyobb, rangsorban előbbre álló fajtársakkal való találkozásakor olykor a hátára fekszik, mintegy megadja magát. Nos, ez normális viselkedés. Ha azonban ez a fajta reagálás felnőtt korban is rendszeressé válik, akkor már egy infantilis vonás állandósulásáról van szó!
Infantilis eb - állandósul benne a gyermekded magatartásforma
A kölyökkori viselkedésformákhoz való viszszatérés lehet célszerű alkalmazkodási mechanizmus is. A kutya a túlélés érdekében reménytelen vagy annak látszó helyzetekben is "infantilizálódhat". Gondoljunk csak a megsebzett, megnyomorított madarakra, amelyek saját maguk ellátására immár alkalmatlanok, és fajtársaiktól, illetve az embertől fióka módjára koldulnak. A farkasok is úgy táplálják néha sebzett vagy mozgásukban gátolt falkatársaikat, mintha azok kölykök lennének. Sajátos módon olykor-olykor még az is előfordul, hogy az ideiglenes infantilissá vált állat előbb-utóbb ismét "felnőtté" érik.
