HÚGYKÖVESSÉG
HÚGYKÖVESSÉG
Ez a betegség főként kanok között fordul elő. Különösen azért veszélyes, mert a vese állományában, a vesemedencében és a húgyhólyagban kialakuló kő idült gyulladást, illetve működészavart okozhat, a húgyvezetékben és a húgycsőben beékelődő kő pedig húgyvérűséggel fenyegeti az állat életét.
A húgyhólyagban előforduló kövek egy része a hólyagban keletkezik, más részük a vesemedencéből vándorol a hólyagba, és ott tovább nő. A kövek a hólyag nyálkahártyáját izgatva gyulladást, vérzést okozhatnak, illetve hoszszabb időn keresztül a hólyagban tartózkodva a nyálkahártya daganatos elfajulását eredményezhetik.
A kutyák hólyagjában a legtöbbször magnézium-ammónium-foszfát összetételű kő képződik, amely főképp a húgycsőben és a húgyhólyagban helyezkedik el.
A tünetek aszerint változnak, hogy a húgycsőben, a hólyagban vagy a vesében alakult ki a húgykövesség. A húgyhólyagban képződő kő rendszerint a következő tünetekkel jár: a kutya gyakran, de keveset vizel, erőteljes ilyenfajta ingert érez, amelynek hatására gyakran nekikészülődik a "művelethez". Vizelete olykor véres is lehet.
A vesékben elhelyezkedő kő az esetek nagy részében nem okoz különösebb panaszokat. Amennyiben az állat vesemedence-gyulladást kap, a következmény nagyfokú bágyadtság, étvágytalanság, kötött mozgás, véres, zavaros, esetleg bűzös vizelet.
A kisebb méretű húgykövet - amennyiben a húgycsőben akadtak el - görcsoldó szerek befecskendezésével próbálják eltávolítani. A baktériumos eredetű húgyúti fertőzéseket antibiotikumokkal orvosolják. Az oxalátkövek képződését mindenekelőtt bőséges B6 vitamin-adagolással lehet megelőzni, illetve megakadályozni. Amennyiben túl sok vagy nagy a kő - elkerülhetetlen a műtéti beavatkozás.
