4. KOSSUTH LAJOS LEVELEIBEN VÉDELMEZI AZ ÁRTATLANOKAT
4. KOSSUTH LAJOS LEVELEIBEN VÉDELMEZI AZ ÁRTATLANOKAT
A turini remete akkoriban a magyar vármegyék alispánjaihoz írott levelekben nyilatkozott a közérdekű kérdésekről.
Ezek a Kossuth-levelek többnyire válaszai voltak azoknak a születésnapi üdvözlő iratoknak, amelyekkel Kossuth Lajost nyolcvanadik esztendejében Magyarországból és az egész világból elárasztották.
Nyolcvanesztendős lett Kossuth ebben az esztendőben, minden szava szentségként hangzott, mint a bibliai szó.
És az volt a csodálatos, hogy minden levele más és más volt, talán egyetlenszer se ismételte meg magát, se mondatait, se kifejezéseit.
„Az ember élete terjedjen bármily hosszúra, csak egy röpke pillanat” – írja például Fehér megye alispánjának küldött levelében, amelyben a kuriózumkedvelőknek azt is kiszámítja, hogy 29 270 napot élt eddig.
„De a nyolcvan év igen nagy idő abban a ,röpke pillanatban’, amelynek neve emberélet. A számtáblán, amelyre az idő nyolcvanszor írta fel az életszámot, a ,remény’ számára hely nem maradt.”507
…Kossuth külön-külön válaszol a törvényhatóságoknak, amelyek nyolcvanadik születési évében üdvözölték; így Budapest főváros tanácsának is. „Magasztalással beszél Budapestről minden idegen, ki azt meglátogatja…” „Én gyönyörrel merengek el ama kép szemléletében, amelyet Budapestről bírok…” „amikor én utolszor láttam (fájdalom, ,utolszor’), nemcsak büszkeséget érzek a bámulatos fejlődés felett, hanem hódolattal is hajtok fejet…”
De Zemplén megye alispánjához (szülővármegyéje alispánjához) írott levelében már közelebbi dolgokról is beszél az udvariassági tényeken kívül. Családiasabb hangja van a máskor lendületes Kossuth-levélnek, amelyet szülőföldjére küld; bizalmasabb az egyébként udvarias hang, amellyel „egy szegény száműzött hazájabeliekkel beszélhet”. Óva inti a zsidókérdés rosszindulatú és gonosz kihasználásától vármegyéjét, mert hiszen a vád oly gonosz, hogy az ártatlanságnak előbb-utóbb ki kell derülni…
De Kossuth levele már nem állíthatta meg az eseményeket, a nyíregyházi törvényszék gyilkosság bűntette miatt vád alá helyezte Schwarcz Salamont, eszlári saktert, Buxbaum Ábrahám ibrányi tanítót, Braun Lipót udvari saktert és Volner Hermann napszámost. Gyilkosság bűntettében való részesség és bűnpártolás vétsége miatt még tizenegy embert, köztük Scharf Józsefet (a koronatanú Scharf Móric apját), összesen tizenöt egyént, akiket azzal vádolt a bíróság, hogy a gyilkosságot részint „végrehajtották metszőkéssel”, részben segítettek a bűn elpalástolásában, a hulla szekéren és tutajon való elszállításában. Tizenöt fogoly ült a nyíregyházi börtönben, aki sorsára várakozott.
