Megváltozott szívek
Megváltozott szívek
Levél a szerkesztőhöz
Levél a szerkesztőhöz
– Ültél már a szívfényképész előtt?
Mezítláb és ing nélkül, mint egy mai magyar emberhez illik, akinek nincs más ősi atillája, se Ferenc József-kabátja, de már csizmája sincs, amelynek ugyancsak rá kellett kerülni a fotográfiára, mert hiszen nem azért varrattuk, hogy eldugjuk.
– Ültél már szívfényképész előtt, aki a tudomány mai állása szerint készült (londoni) masinájával a legrejtettebb dologról, a valóságos szívről, annak munkálkodásáról készíti el a fotográfiát, mert már nem lehet hinni másként az embereknek?
Nem elegendők többé a pontos fényképhez azok a meghatott arcok, amelyek egy fotográfiáról meghódítottak női szíveket. De nem fejeznek ki többé hűséges megbízhatóságot azok a komoly, férfias arcok se, amelyek éppen elegendők voltak, hogy az életben boldogulhassunk. Magyarországon, ebben a hitét és illúzióját vesztett országban most már a szív fotográfiájára van szükség, hogy hitele lehessen valakinek.
És a szívfényképészek dolgoznak is szorgalmasan, „Elektrokardio-graphológiának” hívják az új fényképezést. Most már annyira vitték, hogy pontosan meg lehet állapítani a fölvételből a szív szokásos munkálkodását, becsületes szorgalmát, de megbízhatatlan kalimpálásait, úgynevezett kilengéseit is.
A szív, amely eddig a legnagyobb titkunk volt, éppen úgy árulkodónk lett az újmódi, orvosi köpenyegben dolgozó fotográfus előtt, mint városszerte kidobolt szegénységünk, végrehajtó szekerére rakott ágyunk, nem titkolható fizetésképtelenségünk.
Csak ez kellett még! – mondjuk magunkban, amikor a fényképész gépe elől fölkelünk. – Hogyan hivatkozhatunk a kellő helyeken szívünk tisztaságára, megbízhatóságára?
– Nagyon elromlottak a szívek Magyarországon – feleli a fényképész. – Éppen azért volt szükség az új találmányra.
…A piros folyadék fölszaladt, főtt, buzgott, hullámzott az üveggömböcskében, ha egy meleg tenyér megfogta az üveggömböcske párját: ilyen szerkezettel járták hajdanán a házalók a pesti vendéglőkerteket, ahol szerelmesek szoktak üldögélni. „Meleg a szív, meleg a szerelem” – mondták a házalók. Nem is igen lehetett panaszkodni a szívek hidegségére. A szívmérő igazat beszélt.
…Tetőtől talpig a szív embere – mondtuk Jancsi bácsira, akit a végén ugyan becsuktak, de akkor is a jó szíve miatt. – „Nem bírja már a szívem az érzelmeket!” – mond a széptevő hölgyének, bár talán már szökést tervezett. – „A hazafias bánat ölte meg szívét” – írtuk régi szép magyar emberek fejfájára, akik még megéltek abból, hogy hazájukat szerették. – „A tizenkilencedik század a szív százada volt! Szabadság és szerelem dobogtatta a szíveket” – olvastuk a történelmi könyvekben.
De még sok-sok egyéb száz esztendő és benne élő emberiség igazodott mindig a szív hangjaihoz: nem temettünk egy lépést sem szív és érzelem nélkül. Szívünkre szorított kézzel jöttünk a világra, így esküdtünk, így éltünk és haltunk.
– Szívem! – volt utolsó és első szavunk. Az életünk. És most itt áll előttünk a leleplezett szívünk, akit a legmodernebb tudomány, a szívfényképezés módszerével előhívnak (egyelőre a hozzáértő tudós urak) a romantika, az illúzió, a költészet és az eddigi világfölfogás bűvköréből; mintha egy földi istenséget, egy vérünkké válott vallást, egy húsunkká lett hitünket, egy örök emberi imádságot döntenének föl bennünk, amikor fényképen (filmen) megmutatják minden kezük alá került szívről, hogy az mit tud. Tud-e szép szökőkutakat vetni a magasba, tudja-e a völgyeket, ahonnan megint az egyenes útra kell térnie?
Nincs hazugság, nincs ámítás, de még csak félreértés se ezeken az új szívfényképeken. Megmutatnak mindent a hozzáértő előtt, szabálytalan ugrándozásaikban és szabályos menetükben egyaránt színt vallanak.
Néha azt hihetni róluk, mintha a szívrendőrség műterméből kerültek volna elő. Máskor úgy látjuk ezeket a fényképeket, mint egy szenvedő ország történetét, ahol mindenkinek beteg némileg a szíve.
– Éppen a megváltozott szívek miatt jöttünk az új találmánnyal – mondja a fényképész, amikor vállunkra segíti a huszármentét, amelyben fotografíroztatni akartuk magunkat.
(1932)
