2. A „GAVALLÉRCÚG”
2. A „GAVALLÉRCÚG”
Kossuth Ferenc az úgynevezett „gavallércúg”-gal érkezett meg Pestről Bécsbe.
Ferenc József idejében fontosak voltak a Budapestről Bécsbe és Bécsből Budapestre járó vonatok, mert a magyar politikusok, a miniszterek és nemzeti vezérek csaknem másodnaponként járták az utat ez idő tájt, amikor a nemzeti ellenállás ideje alatt, az adónemfizetés idejében, az újoncok megtagadása korában Ferenc József a maga felséges személyében nem jött Magyarországba, nem fűttette be a három különböző vonatból álló udvari vonatot, amelynek elsején a szepességi származású Ludvigh Gyula, az államvasutak igazgatója vezette a mozdonyt: az udvartartás tagjait, a testőröket és szakácsokat szállítván, a másodikán maga Ferenc József utazott minisztereivel, hadsegédeivel, orvosával, kabinetirodájával, míg a harmadik vonaton, amely a menetet bezárta, ugyancsak az udvartartáshoz tartozó személyiségek, többnyire „Smólen Tóninak” nevezett lakájok foglaltak helyet. Az udvari vonatok nem jártak Habsburg-címeres, zöld kocsijaikkal, az F. J. monogramos hosszú kocsik tükörablakaikkal szinte céltalanul álldogáltak a bécsi és budapesti pályaudvarokon, a király nem adott parancsot, hogy látni kívánná az ellenzékbe állott Magyarországját.
A délután öt órakor induló, rendkívüli menetrenddel ellátott és fényűző kényelemmel felszerelt gyorsvonatok hordták a lojális magyar urakat Bécsbe (valamint a többi előkelő urakat is), ha a király kihallgatásra rendelte őket másnapra.
A „gavallércúg” még este, tíz óra előtt érkezett meg, az utasnak elegendő ideje maradt az éjszakai pihenéshez a rendszerint másnap délelőttre szóló királyi kihallgatásig.
Ebben az időben Andrássy Gyula gróf, „Duci gróf járt legtöbbet469 Ferenc Józsefhez Magyarországból; a bécsi lapok hírei szerint ugyancsak Duci gróf közvetítette Kossuth Ferenc bécsi meghívását a királyhoz; ajánlotta neki az európai komforttal felszerelt „gavallércúg”-ot utazáshoz, amely vonaton a sok Bécsbe járó vonatok között legkényelmesebben teheti meg utazását.
És a „gavallércúg” kurta kis kéménye a maga Góliátmozdonyával valóban másodpercnyi pontossággal, amelyet a „ferencjózsefnyi” pontosnak mondanak, futamodott be a bécsi pályaudvar üvegtetőzete alá, a vonatból leszállottak az utasok, mire Csuhaj Pista felkiáltott:
– Szalma (Stróh) Kóbi legyen a nevem, ha az urak nem a Melanozsénnak nevezett bajuszfestőt használják! Pedig ez a bajuszfestő előbb-utóbb tönkreteszi a bajuszt!
