8. A PESTI VILLAMOS SZÜLETÉSE
8. A PESTI VILLAMOS SZÜLETÉSE
Lehet, hogy még más nevezetesebb ceremónia is történt a keresztelésnél, így a gyertya átvétele a keresztanya részéről a legfiatalabb főhercegtől, a gyermek ünnepélyes átadása Nostitz grófnénak, aki megint zárt hintóba szállott vele, és ugyanazon az úton, ugyanazzal a kísérettel visszatért az aggodalmas édesanyához a megkeresztelt leánykával, de a jelenlevők most már a hölgyek ruháinak bírálatához fogtak. Mint egy szemtanú, O’Donell grófnő főudvarmesternő írja emlékirataiban, a „legelragadóbb volt” ama későbbi kalandok nevezetes hősnője, Coburg Lujza hercegnő, aki mint távoli rokon, utolsó előttinek lépte át a kápolna küszöbét. Világosszürke rózsákkal díszített satin merveillieux ruhájában, ugyanolyan színű kalapjában a legszebb volt ezen a napon a huszonkét aranyozott, négyszögletes, bíbortámlájú, fehér széken helyet foglaló főhercegnők között.
…Hát a mi Ráth Károlyunk mit csinált, miután egész idő alatt nem juthatott szóhoz, még csak a magával hozott feliratokat sem adhatta át, csak egy udvari írnoknak?
Ráth Károly és barátai okosan használták fel a Bécsben töltött napokat.
A keresztelő után való bizalmas családi ebédre nem kapván meghívást, a bécsi polgármester vendéglátását fogadták el, aki a Rathaus pincében jól meglakatván a magyar urakat (kollégáit), a nemzetközi elektromos kiállításra kalauzolta őket. Itt aztán látták a modern villamosság csodáit, látták azt a villamosvasutat is, amely majd a lóvonatot és az omnibuszt kiszorítja az egész világból.
Látományokkal és tapasztalatokkal megrakodva érkezett haza a pesti deputáció, és a városházán fel-felhangzott a villamosvasút utáni vágyakozás, amelynek első mutatványát a főhercegnő keresztelője alkalmából látták. És a villamosvasutat nemsokára meg is csinálták Pesten.
(1932)
