KIRÁLYOK JÁRNAK LÁTOGATÓBA
KIRÁLYOK JÁRNAK LÁTOGATÓBA
A Magyar utcai házban olyan kellemetesen és langyosan telt az idő, mint valaha Dubarrynál a francia király idejében.
Az inkognitójukat Pesten élvező királyok a melléjük beosztott „Nachtmeisterek” révén a legrövidebb bejelentéssel léphettek be a házba.
Esterházy, aki gárdatiszt korában sokszor teljesített szolgálatot460 uralkodó személyiségek mellett: a velszi herceg után elvezette a magyar fővárosban átutazó perzsa sahot, a gyakran itt időző Milánt, a szerbek exkirályát Rózához, akit ilyenkor barátnők kara koszorúzott. Szép, hozzá illő barátnői voltak… Egyikből az egyiptomi kedive is vitt mintát Kairóba. Színésznők különösen a Népszínház fénykorában kerestek módot a Madame Róza estélyein való megjelenhetéshez.
A legenda szerint a német császár Budán tartott felköszöntője után feketekávézni és elismerést hallani ugyancsak Róza asszony szalonjában jelent meg, bár ilyesmit a harci költőről és puritánról nem lehet föltételezni.
De a fantázia szárnya röpült a mind nevezetesebb szerepet játszó hölgy körül.
Részt vett Bosznia és Hercegovina okkupálásában a Kállayval való barátsága révén. Thallóczy Lajos a bécsi kabinetirodából jövet itt cserélte ki az udvari pletykákat a pesti információkkal. Szemere Miklós neki mondta tollba híres Széchenyi-pohárköszöntőjét, amely így végződött: „Nem boldog a magyar.” A múlt és jelen legnagyobb parlamenti orátora nevezetes beszédeiből, amelyeket az egyházpolitikai viták alatt mondott, itt tartott főpróbát.
Az ezüstdaruban, amelyben Madame a látogatójegyeket gyűjtötte, külföldi politikusok, kormányzók és magas rangú katonák éppen úgy leadták névjegyeiket, mint akár valami követségnél. A női ész, az asszonyfurfang, Vénusz leghatalmasabb követségénél.
