Ifjúkoromban a könyvtárba jártam
Ifjúkoromban a könyvtárba jártam
Ebben az időben leginkább a Nyíregyházi Kaszinó könyvtára érdekelt, ahol hetenkint kétszer lehetett könyvet cserélni, csütörtökön és szombaton, este 6–7 óra között, amikor a Kaszinó könyvtári termében egy kézi gyertyatartó világossága mellett megjelent egy őszbajuszú, természetesen pápaszemes, hallgatag öreguracska, aki olyan figyelemmel tanulmányozta végig papírszeletekre írott könyvtári számjegyeinket, mint valamely kifizetés végett benyújtott váltóblankettát. Az öregúr foglalkozására nézve valóban főpénztárosa volt a helybeli takarékpénztárnak, és a könyvtárosságot csak mulatságból vállalta a Kaszinóban, de aligha lehetett nagyobb rendet tartani a könyvtárban, pénztárban, mint ez a kedves öregúr végezte a maga dolgát.
Bizonyos könyvtári számokat fejből tudott: – 561–65. A kőszívű ember fiai, jelenleg a Riszdorfer-kisasszonyok olvassák – mondta, és ceruzájával áthúzta cédulámat.
De a sarokban szorongó nagykendős, csizmás, pirosorrú pesztonkáknak, szobalányoknak is visszaadogatta céduláit a hófúvásos téli estéken, mielőtt felkelt volna asztala mellől.
– 740– 91. Rocambole ifjúsága. A Sztárik-kisasszonyoknál van. Ott kell megsürgetni a dolgot.
És a ceruzával keresztülhúzott cédula ugyancsak visszavándorolt a szobaleányka kezébe, aki erre az alkalomra belebújt cipőjébe, mert Nyíregyházán a házicselédek télen is mezítláb jártak az otthon szőtt szőnyegeken, és azonkívül nem kis dolog volt egy esti út a lámpás nélküli Angyalzugból a város közepén fekvő úrikaszinóig, egy valódi nyíregyházi téli estén, hogy a szobaleányka egy „értéktelenített” papírcédulával térjen vissza a várva várt regénykönyv helyett!
Ugyanezért én ifjúkoromban mindig magam jártam a könyvtárba, hogy okvetlenül jusson a részemre is valamely olvasmányos könyv, amikor az öreg könyvtáros az egyik kezében a jónak véleményezett cédulákkal, másik kezében a gyertyatartóval a kétlábú létrán úgy járt fel s alá a sötét könyvtárszobában, mint a szobafestők szoktak. Valószínűleg ez mostanában már nem divat a nyíregyházi kaszinóban, de akkoriban a takarékpénztáros bácsi gyakran nyaktörő magaslatokra mászott, míg a regényfaló O. kisasszonyoknak minden szeszélyét teljesíteni425 tudta, amit a kisasszonyok a cédulára felírtak, cselédkéjükkel elküldték. (O. bácsi egyik alapítótagja volt a kaszinónak, és minden este reklamálta a Pester Lloydot a kaszinó egy másik szobájában.)
Kedves emlékeim fűztek egy másik kaszinói könyvtárhoz is Nyíregyházán, a Polgári Kör könyvtárához, ahol viszont nagyatyám volt vezető-egyéniség, és a Kis-Krúdynak kérését a könyvtárban nem tagadhatták meg. Dálnoki Gaál Gyula volt itt a könyvtáros…
