1
1
Ha még élne Podmaniczky Frigyes: ebben az esztendőben, júniusban ünnepelhette volna százhatodik születésnapját, mert a jeles úriember egész életében figyelmezett a születésnapokra, nemcsak a magáéra, hanem másokéra is, amit nem is igen volt oka megbánni – különösen olyankor, mikor ceruzával kezében összeadta, hány esztendősek lennének azok a nők összesen, akiket pillanatnyi érzelmei szerint feleségül akart venni.
Kettőszázötvennyolc és háromnegyed esztendő jött ki a naplójában feljegyzett számítás folytán.
Ámde ebben az időben, amikor e félelmetes matematikus teendőit nézegetnénk, Frigyes báró életkora két lova és kocsisa életkorával együtt sem tett ki egészen negyvenöt esztendőt; mert a nőkre még eddig nem gondolt komolyan.
Csupán a pozsonyi énekesnővel volt valamely komolyabb ismeretsége, de ez az ismeretség nem fajult annyira, hogy valaha is sor kerülhessen az énekesnő életkorát hozzászámítani a kocsis és a Wesselényi Miklóstól vásárolt két pej csikó (háromszáz forint volt az áruk) életkorához.
Schnopfler (id. Andrássy Gyula „spitznáméja”), még a mindenki felett élcelődő Schnopfler se jelenthetett mást a pozsonyi követek Kis Kaszinójában Frigyes báróról, mint csak annyit, hogy az énekesnő Frigyes dörömbözésére éjszakánként a kapu elé dobja a kapukulcsot rózsaszínű papirosba csomagolva és a legmélyebb hóba, hogy kár ne essen a lábnyi nagyságú kapukulcsban. Ugyanis az énekesnő is ugyanannak a „Vén kisasszonynak” ódon, emeletes házában lakott Pozsonyban, akinek házában Podmaniczky Frigyes, a Pest megyei követ írnoka kvártélyt bérelt. A ház úrnője, a „Vén kisasszony” nagyothallott: a házban megtelepedett gróf Festetich Leó miatt akár ágyúval is lövöldözhettek a kapura, akkor sem kel fel, ha egyszer lefeküdt. Az énekesnőre hárult tehát a feladat, hogy Frigyest az ablakból kidobott kapukulccsal kisegítse fagyott állapotából, s Frigyes báró másnap az akkori idők legválogatottabb bókjait helyezte az énekesnő lábaihoz, amikor a kapukulcsot köszönettel visszaadta.95
Mért nem hordott magánál kapukulcsot Podmaniczky Frigyes?
Talán szeleburdiságból vagy mágnásos nemtörődömségből?
Schnopfler ennek magyarázatául csak annyit mondott, hogy Frigyes nem akarta ruhájának zsebeit terhelni a ménkő nagy kapukulccsal.
Igaz, hogy Frigyes életében először jutott abba a helyzetbe, hogy túzokszínű, testhezálló frakkját a monarchia legdrágább (s természetesen legjobb) szabójánál, a pesti Eiselénél szabassa és varrassa. (Eisele drágaságát azzal a körülménnyel indokolta, hogy sokan nem fizetik meg pontosan a ruhák árát. Így akkor is, midőn üzletét átadta első szabászának, Wagnernek, az öreg cégfőnöknek, még kilencezerhatszázhetvenöt forintnyi követelése volt szerte a Monarchiában, ami nem mondható csekély összegnek.) Igaz, hogy egy ördöngösen nagy kapukulcsnak az állandóan zsebben való hordozása – számítván az esti kilencórai kapuzárásra – előbb-utóbb tönkresilányítja a legjobb szabászt. Igaz, hogy Podmaniczky Frigyes huszárja (azon már említett fiatal kocsislegény) egy darabig várta esténkint hórihorgas gazdáját a Kis Kaszinó előszobájában, de éppen Andrássy Gyula miatt maradt el onnan, aki az első látásra ezt a viccet eresztette meg Podmaniczky Frigyes legényéről: „Dem Baron Gibitz sein Pony”. Mert Podmaniczky Frigyest a felsőbb körökben mindvégig „Gibitz báró”-nak nevezték, ameddig általában beszélni szoktak az emberről és cselekedeteiről.
Így kerülhetett igen különös helyzetbe Frigyes báró a hír szárnyán a pozsonyi énekesnővel, ha általában Aszódról a nagyvilágra való indulásakor fogadalmat nem tesz vala édesanyjának, özvegy Podmaniczky Károlynénak, hogy a nőkkel szemben mindig tartózkodóan viselkedik. Különösen pedig a férjes nőkkel szemben, akiknek egész lelkivilágát döntheti romba egy pillanatnyi fellángolás, amely kárt jellemes úriember csak úgy tehet jóvá, ha igyekszik a nőt férjétől elválasztani, és néki új fészket építeni. – Az énekesnő pedig férjes volt. Férje egy vándor színtársulattal bolyongott az országban, míg az énekesnő maga a „kerületi ülés” hallgatása végett időzött Pozsonyban. (Abban az esztendőben történt ez, 1844-ben, amikor Beöthy indítványára törvényt hoztak, hogy fegyveres, ólmos botos körmeneteket ne tartsanak az országban.)96
