4 AZ ANDRÁSSY ÚT VÉGÉN
4
AZ ANDRÁSSY ÚT VÉGÉN
AZ ANDRÁSSY ÚT VÉGÉN
Pest hajnali mulattatója természetesen sétálni is elvitte barátait és barátnőit az Andrássy útra, amikor sétapálcájával megjelölte a különböző helyeket, házakat, emlékezetesebb boltokat. Így kezdte:
– Boldogult úrfikoromban (amely kifejezés valamely rejtelmes évszámot jelentett) ezen a helyen a „Bellvü” vendéglő állott – mond az Andrássy út liget felé eső sarkán. – Kertben, lampionok alatt ültünk itt, a cigány húzta és az ónépek (amelyek alatt a szegénységet értette) bekukucskáltak a vasrácsokon. Nagyon divatos hely volt, az asszonyságok itt szellőztették legfrissebb nyári ruháikat és mutatták be kalapjaikat.
– Minden percben megállott egy fogat, amelyből a legválogatottabb uraságok, akiket abban az időben „kóser embereknek” neveztek, szállottak ki. Itt ült Lánczy Leó császárszakállával, és még akkor is gyalog járt errefelé, amikor a legelső villamosautomobilja neki volt a városban. Ide sétáltak ki Haggenmacherék Andrássy úti palotájukból, ha nem volt éppen családi öröm készülőben a háznál, amikor svájci állampolgárság miatt Tell Vilmos honába kellett elvonulni a várandós menyecskének. Idejártak a nevezetesebb tőzsdések, mielőtt elutaztak volna Karlsbadba, Marienbadba vagy Ischlbe. De akik itt nyaraltak a Svábhegyen vagy a Margitszigeten, azok nyáron is megfordultak a „Bellvü”-ben, éppen úgy, mint a Duna-parti Hangliban, mert nincsen olyan nagy ember, akinek szüksége ne volna ismeretségekre. Kobraknak, pedig volt valaki a tőzsdén, bizony be kellett járogatni a Braunhoz, ha tippeket akart hallani.
A heti Cherami (amint Paul de Kock regényhőse nyomán nevezhetnénk még ekkor Arnold urat) tovább vezette társaságát, és az Állatkert mellett levő vendéglőre mutatott:
– Ezt a helyet mi, régi emberek, mindig csak „Tyúkketrec” néven fogjuk ismerni. Tulajdonképpen rendes embernek naponta alig lehetett máshová menni Pesten, mert a Svábhegy, Margitsziget tele volt családi népekkel, nem mindenki szereti a családi életet. A „Tyúkketrec”-ben magunkban mulatozhattunk azokkal a nőismerősökkel, akiknek nem kell nyomban hazamenni, hogy a kisgyereket tisztába tegyék, nem félnek, ha verekedés kezdődik a „Tyúkketrec”-ben, pedig az is előfordult néhányszor az eszlári pör idején. A „Tyúkketrec”-ben199 hajigálta az ég felé Wampetics, az egykori fiákermester a sült libákat, amikor záporeső mosta szét a kert publikumát. (Sok időbe került, amíg a „Tyúkketrec”-be fedett pavilont is építettek, mert igazában nem félt a májusi esőtől senki, sőt várva várta Magyarország népe, amely májusi eső többet szokott jelenteni a főnyereménynél.) A „Tyúkketrec”-ben hirtelen kerekedett bálok is voltak, persze nem a Buzelka vendégeivel, a szobalányokkal, mindenesekkel, hanem vidám hölgyek jeles úrnők, szalmaözvegyek és más békebeli figurák roptak össze a lombok alatt, ha a Strauss János vagy az ifjú Konti József keringői nagyon csiklandoztak.
Arnold úr talán még ma is a „Tyúkketrec”-ben időzne, ha nem következik be az őszidő, amely a nyári kirándulásoknak véget szokott vetni. Csörögni kezd a liget, sárga bajuszát tépi a szél a platánnak, a nyári vendéglőben csak egy-egy konok szerelmespár melengeti egymás kezét a mind keserűbbé váló sör helyett. Arnold úr a város felé irányította lépteit.
