5
5
Négy hétig tartott az ismeretség, amelyből csupán e néhány sort jegyzi fel százesztendős születésnapján felbontandó naplójában Podmaniczky Frigyes: E négy hét alatt annyit szenvedtem, s mégis annyit élveztem, ami elegendő lett volna az egész életre – okos beosztással.
De az ellenzéki követ a felsőházban nem volt okosnak mondható ez idő tájt.
Bár szerelme az idegen nővel virágpompájában állott: nem mulasztotta el azokat a látogatásokat, amelyeket kötelességének tartott ez idő tájt Pozsonyban elvégezni. Nyolcvankét látogatást tett Pozsonyban néhány hét alatt, de kétszer annyi lett volna e látogatások száma, ha nem kényszerül elkerülni azokat a házakat, amelyeket vereshimlős lakói miatt az ésszerűség szempontjából elmellőzött. Így is megtörtént, hogy a vereshimlőjük miatt szobaáristomra ítélt hölgyek, nemes asszonyságok vagy grófnők az ablakhoz siettek, ha arról értesültek a szobalányaik útján, hogy Podmaniczky Frigyes az utcában vagy pláne ugyanabban a házban jár, himlőmentes hölgyeknél végezvén szokásos vizitjeit. A grófnők a betegszobában is jól értesültek Podmaniczky Frigyes legújabb „flammé”-járól, az asszonyságok tudták felsőházban mondott beszédét, amely különben szó szerinti szövegben cirkulált Pozsonyban,129 amiért némelyek „Pokol báró”-nak is nevezik vala Frigyesünket, miután beszédében a poklot is emlegette.
Egy Károlyi grófné, aki nyíltan Széchenyi István pártján volt, és Pozsonyba csak azért utazott, hogy Széchenyinét, Seilern Crescentia grófnőt pontosan értesíthesse mindarról, ami a Kossuth-párti „királyjelölt” (István főherceg) környezetében történik, egyszer így szólt Frigyeshez – persze, csak firhangos ablakán át:
– Nem így gondoltuk a „feketeleves” elfogyasztását, kedves Pokol báró, amely „feketeleveseket” mostanában élvez – mondá a grófnő, miután az idegen nő éjsötét hajú, délszaki barnaságú hölgy volt. – Más „feketeleves” vár azokra, akik Kossuthot megválasztották.
Károlyiné ugyancsak vereshimlőben szenvedett, ugyanezért többet nem mondhatott a megfutamodott Frigyesnek.
Báró Palochay Sándor, aki éppen akkoriban jött meg Angliából, és ugyanezért az egész világot angol mintára akarta berendezni, de egyelőre csak Honi nevű huszárját keresztelte el „Honiman”-nek, ezt a véleményét közölte Frigyessel:
– Angliában régen kiseprűzték volna barátnődet a városból.
Mire Frigyes bosszúból (naplójában) „Honiman”-t szólaltatta meg, aki Angliában együtt utazván gazdájával, sok bolond angolt látott, de egyik se volt olyan angol, mint az ő gazdája.
Hát még mikor híre jött annak, hogy Pesten a Váci utcában néhány bolond radikális ifjú veres tollat tűzött a kalapja mellé, és úgy sétált az utcán! Ezért is nyíltan Podmaniczky Frigyest okolták, és egyszer maga Széchenyi is így nyilatkozott:
– Ha már a Felséges Hazában mindenáron az ifjúság akarja diktálni a divatot, megmondhatná Podmaniczky a barátainak, hogy a veres toll a kalap mellett olyan jelvény, amely forradalomhoz vezet. A forradalomban pedig egyformán szenved majd a zsidó és nemes, mert a paraszt veszi át végül az uralmat. A „Pilvax” kávéházi ifjak inkább menjenek el nemzetőrnek, ha már használni akarnak a hazának.
– Egyetlen nemzetőr sem jelentkezett a „Pilvax”-ból – tódította Károlyi grófné a Széchenyitől szárnyra kelt híradást. – Podmaniczky pedig éjjel-nappal a barátnőjénél „szenved”, anélkül hogy eszébe jutna neki hibáját jóvátenni, amelyet Kossuth megválasztásával elkövetett.
De beszélhettek a hervadt, idejüket múlt grófnők a megbabonázott Frigyesnek, „Pokol báró” javíthatatlannak látszott. Pláne, amikor Európa minden országából a győzedelmes szabadságmozgalmak hírei érkeznek.130 Szabadság Franciaországban, a király elmenekült az országból, a köztársaságot kikiáltották. Szabadság Olaszországban. Lombardia kivételével az összes olasz államokban győz a nemzeti akarat. Mit akarhat még a „régi világ” itt Pozsonyban? Lám, Széchenyi István is nyomban észreveszi magát, amint a „nagy politikától” mind tartózkodóbbá válik, és már csak a hazai közlekedési kérdésekben szólal fel, mintha őt nyomná a Magyarországon közlekedő összes delizsánszok és gyorsparasztok gondja!
Csak egy rendkívüli esemény szabadíthatja meg Frigyesünket a napról napra szenvedélyesebb szerelmi viszonyból, valamint elvakult politikai magatartásából.
És mint mindig, hősünk életében most is bekövetkezett a csoda, amely a meredély szélén visszatántorította.
Az idegen nő egy napon bizalmas postáját bontogatva: kétszer is elolvasott egy külföldről keltezett levelet. A levél elolvasása után mély szomorúság jelei tükröződtek szép arcának megnemesült vonásain, láthatólag az eszélyesség vívta harcát lelkében szíve érzelmeivel. De végre az eszélyesség győzött. És ekkor közölte Frigyessel a váratlan hírt, hogy el kell hagynia Magyarországot, mert a csalhatatlan jelek szerint: forradalom készül a közeli Bécsben is, amikor a nyugat felé vivő út minden bizonnyal végképpen bezárul Magyarország előtt. És a bécsi forradalmat az „idegen nő” semmi körülmények között nem akarja itt bevárni, Magyarországon, a tűzvész közvetlen szomszédságában.
– Nem akarok se Pius pápa, se a Freimaurerek, se a bécsi Studentek kezébe jutni – mondá minden bővebb magyarázkodás helyett az „idegen nő”. – A pesti verestollasokat pedig talán még inkább megvetem, mint Seilern Crescentia grófné!
Frigyesnek ez őszinte vallomásra nem lehetett egyéb válasza, mint segíteni az „idegen nő” útikészületeinél. A legközelebbi vasúti állomás Gänserndorfban volt, ahol az „idegen nő” feltűnés nélkül felszállhatott a Bécsből érkezett vonatra. Frigyes ide kísérte az imádott hölgyet, akit a különböző forradalmi hírek nemcsak lelkileg zavarták meg, hanem testileg is annyira kimerítették, hogy búcsúzásnál e szavakkal búcsúzott Frigyesünktől:
– Kedves barátom, ígérje meg, hogy ha még egyszer találkozunk az életben, jobban fog vigyázni a maga és az én egészségemre.
Ám e szemrehányást a kiváló hölgy nyomban elsimította ama hálás,131 hosszú csókkal, amellyel Frigyest megajándékozta, mielőtt a vonatra felszállott.
Frigyes komor gondolatokba mélyedve, regényhősi borulatban vitette magát vissza a készen álló fogatával Pozsonyba, és elhatározta, hogy szíve sebére gyógyulást a mindig jónak bizonyult dáridózásban keres. Ugyanezért Pozsonyba visszaérkezve, már aznap estére, csupán egy meleg fürdővel frissítvén fel magát, meghívást fogadott el a nagyvilági, zajos életű Batthyány Kázmérhoz és nejéhez, az egykori Szapárynéhoz. Az itten mindig található vidám társaságban valóban felvillanyozódott búnyomott kedélye és testi gyöngesége, de a javulásnak a lakoma végeztével az volt az ellenhatása, hogy a végképpen kimerült Podmaniczky Frigyes felállni sem tudott helyéről, lábai megtagadták a szolgálatot, barátai szállították kvártélyára. Az előhívott orvos súlyos mirigy merevedést konstatált, és mozdulatlanságot, valamint jeges borogatást javasolt a kétségbeesett bárónak.
Podmaniczky Frigyesnek most már hetekig volt alkalma gondolkodni a pesti „pipás török” szavain, amelyek egy kevésbé elbizakodott fiatalember részére tán a legjobb tanácsként szolgálhattak volna.
1930
