3
3
Az államfogház választmányi ülésén az ördöngös, öreg Prepeliczay elnökölt – nem azért, mintha ő lett volna a legtekintélyesebb államfogoly, az öreg rendszerint adósságok miatt kereste az alkalmat, hogy az államfogházba bevonulhasson immár tizedszer, hanem azért elnökölt, mert újabban szép császárszakállt nevelt a fogságban, és ezt az igyekezetét honorálni kellett. Pontos volt a választmányi üléseken, mint a déli puskalövés a budai katonai reáliskolában, s miután bajszát leborotválta: szemöldökeit nevelte, pederte, ápolta bajuszként.
– Azt hinném, hogy a becsületügyi választmány minden előtt! – mondta nem minden célzat nélkül Kubinyi Kund megjelenésekor, aki, mint leghosszabb tartózkodású „fürdővendég”, jegyzője, levéltárosa és a „hagyományok őre” volt a váci államfogházban.
A választmányi ülés programján kisebb és nagyobb ügyek szerepeltek.
Az első volt Barcsay Domonkos ügye, aki erdélyi fejedelemségére hivatkozva néhány hét előtt, midőn háromnapos büntetését a fogházban kitöltötte – „egy galamblövészeti félreértés” alkalmából:559 senkinek se adta le vizitjét a fogház lakói közül, hanem három napig egyfolytában aludt.
– Jegyzőkönyvi kivonatban kell közölni őnagyságával lesújtó véleményünket eljárása felett! – indítványozta az elnök.
A második pont Dungyerszky György ügye volt, aki itteni tartózkodása alatt ugyancsak három napig fél lábon állva muzsikáltatta a váci cigányokat az államfogház kerítésén kívül, egy mellékutcában.
– Miért nem parancsolta be a cigányokat az udvarba? – vélekedett az elnök, szakállát kétfelé simítva. – Egy kis fegyelmi vétségért nem megyünk a szomszédba!
A mulatós uraságnak ugyancsak jegyzőkönyvi megrovás küldetett.
A harmadik pont Kacskovics Nógrád megyei szolgabíró esete volt, aki éppen Anna napjának idején ülte volt itt kéthetes büntetését – egy májusi félreértés következtében, amely alkalomból patakban folyt a vér a kaszárnya vívótermében – ámde rendezői kötelessége, nőknél elhelyezett ígérete, valamint előzetesen vállalt teendője miatt az X-i Anna-bálon annál is inkább meg kellett jelennie, mert a rendezők nála nélkül nem tudják vele a második négyesbeli „kolónt” az ünnepély színhelyéről az erdőbe vezetni, senki se pótolhatja őt a női táncrendkönyvecskékben, de még az Anna-báli csárdás előadásában se, amely csárdásnak éppen Kacskovics volt a szerzője… Kacskovics, miután éppen fogházbüntetését ülte: úgy segített magán, hogy az Anna-bálra megugrott a váci államfoglyok részére fenntartott földszintes épületből. (Csak a kőfalon kellett átugrani, ami egy testgyakorlatos férfinak gyerekjáték.) Elvégezte tennivalóját az X-i Anna-bálon, ámde másnap és harmadnap, mikor a szökés dolgát még el lehetett volna simítani: hiába várta vissza a váci kompánia. Negyednap, amikor Kacskovics szerelemtől, bortól, tánctól végre kifáradva jelentkezett volna büntetése folytatására: az őrség a kapott parancshoz híven nem engedte vissza szobájába az államfoglyot. Kacskovicsnak szégyenszemre a Kúria vendégfogadóban kellett szobát nyittatnia, hogy mámorát kialudja. Persze, alkonyattal fegyveres őrség ment érte a fogadóba, az öreg fogházőrmester kardot kötött a derekára, mint már soha, emberemlékezet óta. – Ez volt a harmadik pontja a választmányi ülésnek, és Prepeliczai már fente a fogát, hogy a mulatságban mértéket nem ismerő nógrádi szolgabíró560 úrnak majd ellátja a baját, mert az Anna-bál óta az államfoglyok helyzete szigorúbb lett.
– Az volt a legnagyobb baj, hogy Kacskovics a négynapos ivás után fuldoklást, hortyogást, handabandázást vitt véghez álmában, hogy a Kúriában senki se tudott aludni miatta – mond az elnök az ügyiratokhoz mellékelt jegyzetbe beletekintve. – Ha már egy szökevény rab alszik a város kellős közepén: legalább csendesen viselje magát. Én azt hiszem, hogy a szolgabírónak kevés a dorgatórium, mindörökre fel kell függeszteni váci kaszinói tagságát. Ha ülni akar: menjen Szegedre, a csillagbörtönbe, ott talál magához való társaságot.
Mielőtt bárki a választmányi tagok közül – akár az éppen jelenlévő Rohonczy Gedeon vagy az ugyancsak itt fogságát töltő, négy lovon, szakáccsal és inassal érkezett Zsennyei Isti beleszólhatott volna a vitába, Kubinyi Kund engedelmet kért, hogy a „kényes ügyben” még csak a jegyző szerepére se vállalkozzon. – Megvan a magam oka a távolmaradáshoz – mond, és elhagyta a 7-es számú szobát.
Kubinyi Kund a maga András-napi szökésével volt elfoglalva, s így nem is tudta meg soha teljes bizonyossággal a választmány titkos határozatát a Kacskovics szolgabíró ügyében. Annyi bizonyos, hogy Kacskovicsot büntetése kitöltése után nem vették fel többé a váci „Casinó”-ba.
