4 HOGYAN ALAKULT TOVÁBB A MULATSÁG AZ ÜNNEPÉLYES BEVONULÁS UTÁN?
4
HOGYAN ALAKULT TOVÁBB A MULATSÁG AZ ÜNNEPÉLYES BEVONULÁS UTÁN?
HOGYAN ALAKULT TOVÁBB A MULATSÁG AZ ÜNNEPÉLYES BEVONULÁS UTÁN?
Az ingujjas vendéglős – mert ingujjas vendéglős nélkül nem volt gilt május elseje – mindenkor sírva jött elő, hogy a hatodik kerületi adókivető bizottság elnöke, Parányi Jstván úr előtt elpanaszolja, hogy ilyen rossz május elsejét még nem ért meg.
– Ti, borhúzók, mindig egyformák maradtok. Így volt már a Vadkanfőnél is – mond az elnök, aki egyébként művelt úriember is volt.
– Hogy áll a sör? – kérdezte Blau Arnold, aki tán legjobban tudta a maga korában, hogy hol, mikor és milyen minőségű sört csapolnak a városban.
– Idei libát látok a spájzcetlin, csak az a kérdés, hogy mit tud a madár – nézegette Kósa Ferkó az étlapot, miközben az akkori kor divatja szerint, mint a velszi herceg szokása volt, kinyitotta mellénye alsó gombját.
Kauser Jenő, aki a nyarat mindig ausztriai fürdőhelyeken töltötte, az uborkasalátára nézve nyilatkozott.
– Ez az az étel, amit a magyarok nem tudnak készíteni. Elfokhagymázzák, holott ez nem volna szükséges.
– Hát rákjaid mit tudnak, Vadkanfő barátom? – dördült fel rövid szünet múlva az elnök, mire a vendéglős a csalános kasban előhozta rákjait, amelyek természetesen éjjel még mozgékonyabbak voltak, mint nappal.
A társaság többi tagja ezalatt megvizsgálta a bort, amely szőke volt és telve május ízeivel, mint olyan helyen, ahol gondot fordítanak a pincére. Mások a kenyeret vették szemügyre, amely kenyér legelőször mutatja meg, hogy milyen vendéglőbe vetődtünk. Egy testes úr a székeket próbálgatta, vajon kibírják-e majd terhét, ha súlyát az elfogyasztott ételekkel és italokkal növeli? Miután az a fajta pezsgő, amelyet Kapy Miklós úr árult, nem volt kéznél, a fiákerosnak a városba kellett menni, hogy pár kosár butéliát hozzon. Pártos Gyuri, aki piros huszársapkában halt meg, zenészekről intézkedett. Míg maga a fáradhatatlan elnök éppen Turf Karolinnal, a mindenütt jelenlevő virágárus asszonysággal beszélte meg az éjszaka eddigi eseményeit.
A szomszéd asztaloknál is május jöttével viduló társaságok telepedtek514 meg. Így gyakran lehetett Ady Endrét, Révész Bélát (a piros szegfűvel kabátján), a kezét töprengve dörzsölgető Grainer Jenőt, a ligetbe is hóna alatt könyvcsomaggal járó Mikes Lajost, Bányait, a harctéren elesett Zubolyt és más hírlapírókat, úgynevezett éji népeket látni a május elseji divatos helyeken, de ők nem tettek egyebet, mint máskor: megvárták a reggelt.
Igaz, hogy ez az éjszaka nem volt alkalmas az irodalmi vitatkozásra, mert még a költői képzelem se tudta utolérni azokat a szokásos eseményeket, amelyek lépten-nyomon történtek. A májusi éjszaka maga csapott fel költőnek, hogy emlékverseket írjon a szívekbe.
Most érkezett meg Jolán asszony nevelt leányaival, akik a legjobb társaságban, többnyire hírlapírók, muzsikusok és poéták társaságában növekedtek. Bármely kisasszony írhatott volna verset is, annyiszor látta, hogyan készülnek a kávéházban a „lapírók” kéziratai. Az elbájoló Andrássy út, a legszagosabb pesti utca, jött velük vizitre a városligeti vendéglőbe. Nyomukban „Cerkó” dalai…
Megjönnek, mégpedig a fiákereslovak hátán üldögélve a szabadnapos főpincérek, miután amúgy is sportbarát mindannyi, aki a városban „főúr” névre hallgat. – Virágkoszorúval a nyakában lépdel be Lantos D. Adolf, Pest egykori mulatságrendezője, akinél vidámabb ember aligha volt a városban. (S úgy is halt meg, mint a túlságosan vidám emberek szoktak.) – Saját zenekarával vonul fel Dungyerszky Gyakó, a bácskai úriember, aki annyi vidám napot töltött Budapesten. – Itt jár amerikai csillagos övvel a derekán Friedmann, aki Ősbudavár igazgatója volt, de még nem nyitotta meg e kora tavaszi napon kapuit. – De ki győzné felsorolni azokat a régi, kedves pesti embereket, akik szinte becsületbeli kötelességüknek tartották, hogy május első éjszakáján részt vegyenek a „népies” mulatságokban, mint vezérei az ünnepélynek? Gálos Kálmán, az idegenforgalmi iroda igazgatója, megjelenik a népszerűsége tetőpontján álló Krausz Simi társaságában éppen úgy, mint például Purt Iván, a kispapok szemináriumi igazgatója, vagy P. főügyész úr, Bárczy polgármester, mikor a „nép” mulatott.515
