NYILT LEVÉL TRIESZTBŐL.
NYILT LEVÉL TRIESZTBŐL.
Sept. 20. Éjen a’ király! éljen a’ magyarnak koronás fejedelme, ki a’ Fiuméből e’ napokban ideérkezett, ’s a’ császári kegyelem által nagygyá lett Triesztet sovár szemekkel néző derék küldöttségnek azon kegyelmes választ adá: hogy a’ magyar tengermellék’ ’s Fiume’ sorsa és érdekei szintolly közel állanak atyai szivéhez, mint Trieszt’ érdekei. – Ne tartsatok tehát attól, barátim, hogy Fiume a’ jóval erősebb vágytársak feláldoztathatnék; ’s legyetek bizodalommal, hogy törekvésteiket a’ fiumei kikötő ’s a’ fiumei vasut’ ügyében a’ legszebb süker fogja koronázni. Hiszen voltatok Londonban, ’s igy tudhatjátok: a’ mit a’ Lloyd akar, azt még nem akarja a’ privy council, azt még koránt sem akarja az imperial parliament.
Lesz kikötő, és lesz vasut; – az első nélkül Trieszt nem fogott volna azzá válni, minek szemléljük; a’ második nélkül pedig vesztének indulna jelenleg; – ’s a’ paritate – bocsánatot, én nem vagyok purista, talán mert külföldre szakadtam – ’s a’ paritate, mondom, kikötő és vasut teszik Fiuménak főérdekeit is, kikötőtől és vasuttól van feltételezve Fiuménak sorsa. – Quid statis pusillanimes, mondj a’ vulgata, ha ugyan jól idézem; – igaz, való igaz, a’ B–P. Hiradó nincs véletek, nincs a’ vasut mellett; de veletek van az ország, buzditson ez benneteket, ’s buzditson a’ fejedelmi szó!
La fiera sciagura! mondám a’ chorussal Luciában, midőn a’ Hiradó’ vezérének manifestumát a’ vukovár-fiumei vaspálya ellen olvastam. Csak tudós volna, gondolám magamban, akkor még lehetne remény felépüléséhez; – milly tavtologia! nem a’ vasut, felépülését értem, ez kétségen kivül van helyezve, de értem a’ Hiradónak visszás nézeteibőli ki és felépülését. Fájdalom, ő nem tudós; ezt onnan is sejdítem, mert ő benneteket „tudósoknak” czímezget. Igaz, ti neki vissza nem adhatjátok e’ nevet, mert annyi bizonyos, miszerint épen azon körülmény, hogy ti tudósok vagytok, teszi az egyik utlima differentiát közte és köztetek. Ismétlem, csak tudós volna, ’s csak Odessába indulna, itt megtérne mint a’ zarándok Mekkában. Lám, Jerney a’ tudós megrögzöttségében szinte gondolkozni sem akart a’ fiumei vasutról; de mikor utnak indult a’ tudomány’ szeretetéből vezérelve felkeresni eldődeink’ nyomait; mikor látta, kinek kezében van a’ Dunának torkolatja; mikor végre Odessába is érkezett, bűnbánat szállá vala meg lelkét, levelet irt a’ Jelenkor’ szerkesztőjének, ’s abban Istentől és emberektől bocsánatot kér, hogy eddig hallgatott, midőn körülötte zengett a’ levegő, Fiume mindenekelőtt!
Elszóródás’ kedveért – a’ tolondó embertömegben ma elszóródik ’s holnap unatkozik az ember – harmadnapja átrándultam Fiuméba. A’ város ollyan, minők a’ határszéleken levő városok szoktak lenni, t. i. nemzetiség’ tekintetében hidat képző a’ határos tartományok’ nyelvéhez; de a’ szellem magyar, a’ szellem nemzeti; ’s higyjétek nekem, az „eco del litorale ungarico” hű tolmácsa a’ partvidék’ magyar sympathiáinak.
Nem kétlem, miszerint a’ pesti lapok is azon politicai felekezetek’ hű tolmácsi kivánnak lenni, mellyeknek szolgálnak, hogy ezáltal meg’ a’ hazát szolgálhassák. Azonban tartok tőle, néha talán még sem tükrözik híven vissza az illető párt’ szinezetét, miután a’ szerkesztő urak, a’ párt’ tömegétől egyben másban kissé eltérő nézeteik iránt bocsánatot érdemlőleg olly véleményben vannak, hogy az ő nézeteik = az olvasók’, az előfizetők’, az ujabb kor’ ezen mecenásainak nézeteikkel. Vagy azt higyjem e, hogy ti, kiket – mint a’ Hiradó’ egyik irányczikkéből látom – minden más lapnak kirekesztésével olvasnak a’ liberalis megyék, – hogy ti csakugyan ezen liberalis megyék’ szellemében irtok akkor, is, midőn a’ centralisatio mellett szóltok a’ diribdarabra szakadás ellen? – Barátom, ha ez ugy volna, ha a’ mi municipalistáink olly hamar gyógyultak ki veszedelmes lázukból, ha ezt a’ conservativekre végkép’ átszállitották, – akkor ez nem lehet egyedül a’ ti művetek; ennyi erővel ti nem birtok; ez vagy a’ r–i gyógyász vagy a’ municipiumok melletti Hiradói felszólalásnak műve. De nem, – bármint ohajtsam is, ez nem lehet; it is not possible, mint Fest a’ Szepességből Philadelphiába szakadt tisztességes öreg nekem hatvanszor mondá egy órában, midőn neki 1838-ban haladásunkról szólóttam. Közszellem még nincs Magyarországban; a’ közvélemény a’ vicinalis utak’ feletti tanácskozás’ magasságában áll; ’s igy várakozzatok még eürekátokkal egy ideig.
Ennyiben tehát, nem tartom lapotokat, bármint óhajtsam is, már most a’ liberalis megyei olvasók’ többsége’ organumának. – A’ Hiradóra nézve meg’ ugy vélekedem, hogy a’ conservativek’ többsége, bármi arričréenek tudom is ezt, hogy magyarul szóljak, – még sem olly annyira szűkkeblü, ’s nem olly marodeurszerü az alkotmányos eszmék’ mezején, mint organuma. Hiszen különben semmi remény, hogy a’ conservativ párt eljut oda, hová eljutását mult levelemben olly komolyan jövendöltem. Ez pedig engem nagyon, de nagyon elszomoritana. ’S hogy a’ conservativektől visszatérjek a’ Hiradóra, nem mondom, hogy Verbőcziféle alkotmányosság nincsen czikkelyemben, nem mondom, hogy Kittonich a’ Hiradónak közjogi indulás’ pontján megbotránkozott volna, mind ezt nem mondom, mert nem kenyerem a’ ráfogás, szabadságot adván más oldalról kinek-kinek engemet gyanusitani mint tetszik; – de ugyan hol vannak benne az ujabb kor’ alkotmányos eszméi, mellyekről irva van, hogy át meg át járandják a’ világot. A’ legszigorúabb határszéltiszt sem láthatja benne a’ ragály’ legparányiabb nyomát, (a’ B.–P. Hiradó nem levén tudós, figyelmeztetem őt, hogy a’ jónak is van ragálya) ’s valóban, kár, hogy a’ Hiradóra rá nem nyomják: „nettó di fuora e di dentro” mint ezt szomszédomnak azon hirlapjain látom, mellyek a’ patriarchalis keletről a’ quarantainen keresztül nyugot’ alkotmányos országaiba érkeznek.
T. A.–t szívesen üdvözlem. A’ B–P. Hiradó nem állott a’ jó izlés’ befolyása alatt, midőn a’ magát meg nem nevező Trefort’ nevéből elmésséget akart kifacsarni. Barátunknak nem fogott volna sok erőtetésbe kerülni, visszatorlásul más ember’ fiának nevéből is sculpitét csinálni! de jobbnak látá megmutatni, hogy ő csakugyan trés-fort.
Különös az, hogy e’ czikkében is azon töri fejét a’ Hiradó, valljon a’ régi Hirlapot folytatjátok e, ’s valljon ezzel közös szülőktől származtok e, vagy másoktól. Kár illyessel bibelődnie! – Akárkitől származzatok, az umbilicalis sinor köztte és közttetek rég elszakadt, ti a’ magatok’ lábain álltok, megfeleltek arról mit irtok, ez a’ dolog’ veleje, a’ többi chriába való szószaporitás.
Széchenyi Pesten volt, mint olvasom; ’s csak azért, hogy mégis váljék valami az adó’ kérdéséből. Áldja meg őt érette az ég! Szerencsétlen vagyok sokban Széchenyivel egyet nem érthetni; de szeretem, tisztelem őt, mert jellemét szilárd agyagból gyúrta, qui finxit hominum praecordia. Azt mondják: aristocrata, és beszédeit olly taglejtésekkel kiséri, mellyekről (Cicero, ki a’ szónok megé fuvolást állit, hogy ennek zenejéhez idomittassék az előadás, nem is álmodott. De barátom, Voltaire-ról is irva van, hogy aristocrata volt a’ legkeresztyénebb fejedelemnek kamarása, czipején arany csat, czombján selyembugyogó, mint az akkori udvardivat akará; arcza pedig egy gúnymosoly. Megjegyezték azonban róla azt is, hogy mikor egy vagy más becsületes de kissé sebesen járó népember sárba esett, ’s onnan nem tudott kimenekülni, Voltaire nem gondolt himzett czipőivel, nem selyem harisnyáival, ’s beszaladt a’ pocsolyába, kirántotta szegényt, hogy ott ne veszszen, ’s megölelte, hogy fülébe sughassa: máskor nagyobb ovatossággal uram! Illyesmi nem grimace.
Mind a’ mellett szivesen hiszem, hogy Széchenyi aristocrata, de ollyatén mellyet Junius’ gyönyörű sorai: „conscious of his own weight and importance – – – e’ szavakon kezdve egész eddig: in the sympathising tearsand blessings of his country” olly utólérhetlen szabatossággal festenek. (Lásd: leetres of Junius, 23-ik levél).
És most Isten veletek. Ismétlem: tisztitsátok, mennyire csak erőtökből telik, az eszméket; állitsátok azt talpra, mellyet fejére ültettek, emeljétek fel azt, mellyet gyomorra fektettek. Köszönet fejébe gyanusitani fognak, – de illyesmivel ti nem gondoltok, ’s feleletül tu contra audentior ito!
O.
