XCI. Kerületi ülés, october 31-kén.
XCI. Kerületi ülés, october 31-kén.
Elnökök, mint tegnap; jegyzők; Palóczy, Ghiczy, Szentkirályi; naplóvivő: Zákó.
Palóczy felolvasá a’ magyar nyelv iránti negyedik üzenetet, felirás- és törvényjavaslatot, melly pár szó változtatással helybehagyatott; Ghiczy bemutatá a’ némelly meg nem hivott főRR. (gr. Mitrowszky Vladimir, ifj. gr. Bolza József és Antal) iránti üzenetet, melly helyeseltetett. – Azután folytattatott a’ tegnapi ingerült tanácskozás, megujittatván a’ tegnapi harcz és háború. Uj szavazás szüksége fejlett ki; de a’ kitüzendő kérdés iránt megegyezni, nem olly könnyü volt. Egyik fél azt akará kitüzetni: megmaradjon e az oct. 28-iki végzés, vagy ne? – másik fél pedig egyenesen az érdemleges kérdést: megmaradjon e a’ választmányi szerkezet, vagy más szavakkal: országgyülés által határoztassék e meg a’ házi adó maximuma? – Nem lehetvén egyesség, előbb arra kelle szavazni: mellyik kérdés tüzessék szavazásra? az első (s–i) e, vagy a’ második (cs–i)? – 25 megye (Árva, Baranya, Bars, Borsod, Csanád, Esztergam, Fehér, Győr, Krassó, Liptó, Mosony, Pozsega, Sáros, Somogy, Turócz, Ugocsa, Ung, Verőcze, Zemplén) 21 ellen az első kérdésre akart szavazni (Nyitra, Szatmár, Bács nem szavaztak.) – Kitűzetvén az első kérdés, t. i. megmaradjon e a’ végzés, vagy ne? Két megye ugyan (Abauj, Heves) az oct. 28-iki többségből áttért az akkori kevesebbséghez, de négy megye (Borsod, Krassó, Pozsony, Veszprém) azon szempontból, hogy a’ ker. ülés végzését kerületi ülésnek megváltoztatni nem lehet, az akkori kevesebbségtől elválván, az akkori többséget még inkább megerősité, ’s ismét 25 megye 20 ellen megtartá a’ végzést; (Bács, Esztergam, Nyitra, Szatmár nem szavazván).
Nem lehet emlités nélkül hagyni a’ hallgatóság némelly részének illetlen viseletét, melly egyik másik követi egyéniséget szünni nem akaró piszszegésekkel üldözvén, miután ezen visszaélést az elnökség korlátozni nem tudá, egy megyei követet, szavazása közben, a’ legkeményebb kikelésre birt, ’s kijelentésére annak, hogy ha az ülés magának több tekintetet szerezni nem tud, inkább hagyja félbe a’ tanácskozást, és oszoljék el, ’s hogy ő a’ hallgatóságnak éljeneit épen ugy, mint pisszegéseit megveti. Az erős felszólalás közhelyesléssel fogadtatott, ’s azonnal csendet is eszközlött. – Vegyék szivökre az illetők, hogy a’ szólásszabadság fogalma nem kivánja ugyan, hogy olly szónokra, ki figyelmünket megragadni nem tudja, minmagunkat erőtetve figyelmezzünk, de azt igenis megkivánja, hogy senkit a’ szólásban ne akadályozzunk. Ezt parancsolja, ha az egyének iránti méltánylat nem is, de a’ szólásszabadság tisztelete, mellyet valamint felülről ugy alulról is semmi jóakaratu sérteni nem akarhat.
A’ mai, ’s mult napok folytában annyi hévvel vitt tanácskozások, és ezek váratlan eredményének jellemzésére, nem lesz talán még fölösleges, egy, kevesebbségben maradt szónok beszédéből, következő helyet kiemelni: „Azok nagy része közt, kik oct. 28-kán a’ többséget tevék, ’s közöttünk, elv tekintetében igen nagy a’ különbség; de az általok hozott határozat, és a’ mi véleményünk közelebb állnak egymáshoz, mint áll a’ határozat az ő saját véleményökhöz; és ez igen érdekes, csak nem mulatságos. Itt tehát a’ kevesebbségnek épen nincs oka boszankodni, a’ szóló legalább, bár megyéje szavazata kisebbségben maradt, e’ határozat mellett igen jól érzi magát; ellenben a’ többségről, a’ nagyobb részről elmondhatni, hogy scyllát került, ’s caribdisbe esett; hogy innét nem akart maradni, ’s túl ragadtatott, mi szintugy nem volt akaratában – szóval, az országgyülés, a’ monarchico constitutionalis forma nem tetszett nekik, és a’ sokkal respublicaibb igazgatásmódba estek belé. Szóló követ e’ győzedelemhez sok szerencsét kiván; de megjegyzi, hogy itt nem Sz. követe, ’s elvbaráti győztek, hanem azok, kik túl mentek a’ kevesebbségen; ’s megvallja, hogy ha Sz. követe, ’s elvbaráti mindig e’ módon fognak állani a’ hozzájok legközelebbi véleményhez, nem sokára ama’ gyönyörű látványnak leszünk tanui, hogy Sz. M. E. követeit Cs. és P. követei fogják a’ respublicai iránytól visszatartóztatni. Ez a’ különbség a’ két vélemény, t. i. azok közt, kik korlátlanul, és azok közt, kik nem korlátlanul akarják az önadóztatást. Amazok, bár ezekkel együtt szavaztak, korlátot nem akartak, mert ők a’ szabadságot respublicai fogalom szerint 757tanulták ismerni, ’s az önkormányzást, önadózást tisztán ohajtnák átültetni hazánkba, mellynek helyhatóságai félre ismeretlenül tiszta democratiai eredetüek, ’s ezt annyival inkább akarhatták, mert nálunk ennek történeti alapja is van, miután az 1486. 64 t.czikkben világosan kimondatik, hogy a’ megyei nemesek magokat saját belszükségeikre adóztathatják. Azok ellenben, kik országgyülési korlátot sürgetnek, a’ szabadságot monarchiai formánkban, ’s intézvényeinkben akarják felállitani, összefüggésben a’ már létezőkkel, ’s összefüggésben még azokkal, mik a’ dolgok természetes fejlődése szerint okvetlen be fognak következni. Tehát mind a’ két véleménynek alapja a’ szabadság, sőt az önkormányzás elve, melly alkotmányunk ős élet-elve, a’ határozatban még tisztábban van felállitva, e’ szerint nincs rajta miért megütköznünk. ’stb.
