Fővárosi ujdonságok.
Fővárosi ujdonságok.
Legujabb nálunk az, hogy Moriani bevégzé vendég szerepeit a’ német szinházban ’s a’ ,Honderű’ szerkesztőjénél. Ez utóbbi majdnem hajba kapott a’ helybeli német lapokkal, hogy vendégét (Moriani t. i. nála volt szálva) nem akarták olly rendkivüli nagy müvésznek elismerni, mint a’ millyennek ő (Horváth Lázár ur) és a’ müvelt közönség (ismét Horváth Lázár ur) és egész Europa (még egyszer Horváth Lázár ur) tartja. Pedig milly könnyen lehetett volna a’ dolgon segíteni! Ha Horváth ur csak negyedét azon sommának (100 pft), mellyet a’ hangászegyesületnek ajándékozott, az olasz signore érdekében feláldozza, igen sok boszuságtól kimélhette volna meg magát. Hogy ezen ötletre nem jött, csak annyiból lehet megrovás nélkül hagyni, mivel Horváth ur magyar szerkesztő létére az illyes manoeuvrekben még igenis tapasztalatlan. – Mondják, hogy Rosetti kisaszszony, tavaly még choristáné a’ bécsi szinházak valamellyikében, az idén a’ pesti németek primadonnája, búcsu nélkül távozott el Pestről. Két furcsaság van a’ dologban: először, hogy a’ német primadonna és az olasz primotenore egy napon hagyák el Pestet; ’s másodszor, hogy a’ német szinház árendása most első énekesnő nélkül ad operákat, mint annak tanúi lehettek, kiknek kedvök volt, minapában, midőn „Zampá”-ban Camilla szerepét Minkné asszonyom éneklé. Zampát ez alkalommal Stoll uram adá, csak azért, hogy az előadás minél tökéletesebb legyen. Hja, de ez mind semmit sem tesz: vannak, kik az illyen előadásokat sokkal jobbaknak hiszik és tartják, mint bizonyos más intézetéit, mellynek csak az a’ hibája, hogy nemzeti. – E’ napokban az aradi utczában levő enyvgyár leégett. A’ vízipuskák gyorsan megérkeztek – tűz után, miért is egy helybeli német lap, köteles igazságszeretettel, el nem mulasztá, a’ tűznek tovább nem harapozását egyenesen ezen csak ľ óráig késett gyors tűzoltási rendnek érdemül beszámitani. – Auch gut!! – A’ várostornya már hatalmasan készül: már feltették az óra-számlapokat; nem sokára tehát tudni fogjuk, hányat ütött az óra? – Literaturánk igen érdekes művel fog gazdagodni. Szekrényesy ur, ki literariai jártasságát már több ízben fényesen bebizonyitá, legujabban Knigge könyvét a’ ,bók szabályairól’ (Komplimentir-Buch) szabadon magyarra forditotta ’s csínos előszóval ellátva – mellyben a’ tisztelt szerző megmutatni igyekszik, thogy ha másoknak tisztelgve bókulunk, magunk is tiszteltekké válhatunk – nem sokára sajtó alá kerülend. – Nagy Ignácz, kinek „Tisztujitás” czímű vígjátékából rövid idő alatt 500 példány kapva kelt el, a’ mostani novemberi vásárra „Torzképek” czím alatt ad ki két kötetet. A’ könnyü éllel és humorral irt beszélyek kedvelőinek bátran ajánlhatjuk szerző ezen legujabb munkáját is. Ára mind a’ két kötetnek 2 frt 40 kr. p. p. – Vachot Imrének mult héten a’ nemzeti szinházban adott ,Országgyülési szállások’ czímű vígjátéka nagy tetszéssel fogadtatott, de méltó is volt ezen kitüntetésre. Szinészeink classicailag játszottak, mint eredeti daraboknál megszokták. E’ mű legjobb vígjátékaink egyikének ismertetett el közönségesen – ’s mégis a’ német lapok unisono pálczát törnek fölötte. Miért? mert abban egy német polgár megmagyarosíttatik ’s egy zsidó nem hiszi az emancipatiót. Hinc illae lacrymae!... E’ napokban egy asszony, mint mondják tiltott szerelmi viszonyok miatt, férjét és három gyermekét meggyilkolta: hirlik, hogy a’ rendőrség már nyomában van. – Mult szombaton Evers Kárly ur, jelenkorunk egyik legnevesebb zongoramüvésze – kit a’ párisi és bécsi műértő közönség a’ pianokirály Liszt hazánkfiával egyenvonaloz, sőt mint hangszerzőt jóval fölibe helyez – a’ kisebb redutteremben adá első hangversenyét – botránykozásig csekély közönség előtt. A’ „cercle” egészen üres volt. Senki, de senki. És miért? mert Evers ur nem koldulgatott Bécsben ajánlóleveleket, nem szállott valamelly tonust fuvó arszlánhoz, ’s mert a’ casinoi hangversenyek is már már megkezdetnek, hol tán majd ingyen lehet őtet halani. – Ez alkalommal érintetlenül nem hagyhatjuk a’ pesti zongorakészitők botor czéheskedésöket. Evers ur bécsi zongorán (Streicher hangszerén) játszott, ’s egész Pest városában nem talált embert, ki hangszerét meghangolta volna, mert valamennyi hangolók a’ zongoracsinálók bérében vannak, kik ezeknek minden más hangszernek, melly nem az ő gyártmányuk, hangolását szigoruan megtiltják. Szerencsére Dolezsalek ur szivességéből a’ hangolást, pár perczczel a’ hangverseny előtt, egy vaknövendék vállalá magára, különben hangolatlan hangszeren kellett volna a’ müvésznek játszani. Mit mond erre a’ tisztelt közönség? – A’ budai casinóban is hangversenyek rendeztetnek az igazgatóság által, mellyek a’ finomabb társalgási élvezetekre szokott budai részvényes közönségnek nemes időtöltést fognak szerezni. Az első hangverseny nov. 5-ére van kitűzve. – Az „Emlény” megjelent – versek nélkül. Miért? mert nevesebb költőink jó müveit nem lehetett adni – a’ középszerüeket pedig mind elkapja a’ ,Honderű.’ Az ,Emlény’ szerkesztője azt tartja: inkább semmit, mint roszat. Punctum. – Tommaso Fasano hangászmester és clarinettetanitóVAK CSALÁDATYA, jövő kedden, nov. 7-kén d. u. 4˝ ór. a’ városi kis redoutteremben hangversenyt adand. – Legyen a’ közönség felszólitva emberszerető szíves részvétre. – A’ buda-pesti emberbarátoknak legyen elég ennyit mondani: hogy egy vak családatyának, öt gyermek világtalan apjának, nevében szólunk az emberszeretethez. Fasano kéjelmes helyzetű, híres hangászkarigazgató volt Párisban. Egy estve, két gyertyavilág mellett, hangműszerzeményen dolgozott; egyszerre szemei elhomályosodtak, ’s rögtön elveszté szeme világát – örökre! ’s most utazik, hogy clarinettjének mesteri bájhangjain panaszolja be a’ résztvevő emberkedélynek a’ sors átkát, melly szemeire nehezkedék. – Bementidíj: 40 kr. p. p., számozott szék 1 ft. 20 kr. p. p. Jegyeket kaphatni Miller K., Wagner J. műárosoknál, és Treichlinger J.-nál a’ Dorottya-utczában, ’s a’ Pesti Hirlap szerkesztőségénél is, valamint a’ hangverseny napján a’ pénztárnál. – – Geibel Károlynál megjelent a’ köztiszteletű Fáy András szépirodalmi összes munkáinak első kötete: „Mesék és Allegoriák”, a’ szerzőnek, Mayer Károlytól, Nürnbergben aczélba metszett, arczképével. A’ mesék, mellyek Fáy-nak, ha semmi mást nem irt volna bár, halhatatlan nevet biztositanak a’ magyar irodalom évrajzaiban, – nagy részben ujak, egyébkint átnézettek, ’s nyelv és irodalom jelen állapotához képest kisimítottak. – Ugyancsak Geibel urnál megjelent: „A’ csudaszép Bábu viszontagságai, olvasókönyvül kis leánykák számára”; Aulnay Luiza „Mémoires d’une poupée” czímű, csaknem minden europai nyelvre leforditott, munkácskája után, Lomniczy Endrétől. A’ nőnevelés egy nemzet neveltségének alapja, ’s mi azt minden mások fölött maiglan olly kevés tekintetre méltatók.
