SPANYOLHON.
SPANYOLHON.
A’ legujabb spanyol forradalomnak két nevezetes eredménye vala: először, a’ moderantistáknak a’ pillanat szüksége által rögtönzött katonai sulya; másodszor, e moderantisticus befolyás következtében az 1837-ki alkotmány 601sarkalatos törvényeinek felforgatása. És ez az, mitől mindenki tartott, mit a’ cataloniai és valenciai junták jól sejtettek, midőn az ideiglenes kormány teljes hatalmáról mit sem akartak tudni, és középponti közönséges junta által akarák Spanyolországnak a’ forradalom által megzavart ügyeit rendbe hozatni. A’ kormány két nagy hibát kővetett el, mellyek következését és lehető kimenetelét fölötte bajos előre látni. Mert uj cortesgyülést hivott össze, mit csak törvényesen alkotmányitott hatalom, vagy csak a’ nép maga, melly minden alkotmányos hatalomnak forrása, tehete, és a’ királyné nagykoruságának föltételes kijelentése által magát az alkotmányt sértette meg, ’s ez által elveszté ama’ jogtért, mellyre az alkotmány védelmére támadt zendület által állitva volt. E’ kettős usurpatio sokat rontott a’ különben népszerű ministerium népszerüségén, ’s jelesül Serrano tábornokra nagy a’ gyanú, hogy a’ moderantisták főnökeivel önhasznára titkon egy gyékényen árult. Igaz ugyan, miképen magok a’ progressistáknak pártvezérei, mint Olozaga, Cortina ’stb. mindent elkövetnek, hogy a’ coalitio lehetőleg erősbüljön, és a’ spanyolok közötti egyesség valahára helyreállittassék, és Madridban a’ régi két nagy pártfőnökeiből vegyes választási választmány alakult, mellynek tagjai közt olly neveket olvashatni mint: Olozaga, Cortina, Carrasco, Madoz, O’Donnell, Mazareda, Pita, Pizarro, Moreno, Lopez, Pidal, Gor, Frias, Gonzales, Bravon ’stb. Itt is tulnyomó a’ progresisták befolyása, mert Olozaga közfelkiáltással elnökké választatott. De kérdés, meg fog e a’ nemzet nyugodni abban, mi Madridban történik, ’s érvényesnek ismerendi e azt, mit egy, sem alkotmányos hatalom sem nép, hanem ideiglen rögtönzött kormány által megbizott, és egy győzelemittas katonaság szilaj befolyása alatt választott törvényhozás teend? E’ kérdés most annál jelentékesb, mert Spanyolhon politikai láthatárán megint mogorva fergeteg gyűl, és a’ vész megint Catalonia felől fenyeget. A’ barcelonai junta, miként mult számunkban emlitők, csak aug. 15-kén adá meg magát az uj kormánynak; egyszersmind a’ saragossai juntának az ideiglenes kormányhoz intézett előterjesztvényét tevé közönségessé, mellyben hasonlag a’ középponti népjunta összehivása kéretik. Ez a’ cataloniai főváros lakossága közt leirhatlan izgást szült. A’ moderantisták, kikben – ’s bizony nem alaptalanul – Spanyolhon minden bajainak és szenvedéseinek forrása szemléltetik, nem merék házaikat elhagyni. A’ nép utczákon és téreken gyülöngött, lobogói lázasztó jelmondatokat viselének. „El a’ királyné nagykoruságával! Halál a’ moderadoknak! Éljen a’ középponti junta!” Ezek jellemzik a’ barcelonai mozgalmat. Saragozza főjuntája a’ barcelonaihoz hosszú levelet intézett, mellyben a’ középponti junta szükségét fejtegeti. Többek közt ez mondatik benne: „A’ junta nem követel egyebet mint azon ünnepélyes igéret teljesitését, mellyet Serrano tábornok az ideiglenes kormány nevében tőn, miszerint az ideiglenes kormány csak addig álland fel, mig egy minden tartományt képviselő középponti junta a’ kormányt végkép alkotmányitani fogta. De itt nemcsak az adott szó megtartásáról van szó, hanem arról is, miképen az ország kiragadtassék ama’ veszélyes helyzetből, mellybe a’ dolognak e’ változása által vitetett. Csak középponti junta rendezheti törvényesen a’ kormányt, mert ha az egyes junták közt véleménykülönbség lenne, ugy megtörténhetnék, hogy a’ kormány az egyik által elismertetnék, a’ másik által nem, miből szükségkép csak anarchia eredne. Középponti junta nélkül a’ kormány minden lenne, a’ a’ nép semmi, és egy fék és határ nélküli önkényes hatalom alkottatnék. Létezni kell egy legfelsőbb hatalomnak, mellynek joga legyen a’ ministeriumot megerősíteni, letenni, vagy módositani, és e’ legfelsőbb hatalom nem lehet más, mint egy a’ tartományi juntákból keletkezett középponti junta. Az aragoniaiak ezen elvhez hivek fognak maradni, még azon nem várt esetben is, ha a’ barcelonai juntában nem akadna szövetségesre. „E’ nyilatkozatból eléggé világos, minő hangulatban vannak Spanyolország azon tartományai, mellyek a’ nemzet sorsára mindig legnagyobb befolyást gyakorlának. Barcelona most teljes forradalomban van; következő telegrafi sürgönyök világot vetnek Barcelona mostani állapotjára: „Perpignan aug. 20-kán. A’ fellegvárban aug. 16-kán költ napi parancsban Arbuthnot tábornok kijelenti, hogy miután a’ junta megint főjunta név alatt alakult, ő a’ juntát illyennek el nem ismerheti. – Előkelő küldöttségek jelentek meg a’ fellegvárban, Arbuthnot tábornoknak segélykészségöket ajánlandók. – Echalecu dandárnok, ki mint Montjuich várának kormányzója még nem váltatott fel, nem akart a’ juntával szövetkezni. – Prim dandárnok 17-kén Barcelonába érkezett, ’s azonnal a’ fellegvárba ment. – A’ junta a’ főkapitány által lefegyverkeztetett önkintes zászlóaljnak az átarazanasi fellegvár fegyvertárából megint fegyvereket osztott; több egyének, kik e’ zászlóaljhoz tartoznak, dobszó mellett egy csoport fiatal emberekre lőttek; kik közül egy elesett, kettő megsebesült. – A’ nemzeti őrség ágyús zászlóalja a’ lázadás ellen nyilatkozott. – 17-kén estve a’ junta a’ helybeli hatóság egy részével és az önkintes zászlóalj kiséretében Atarazanas várdába vonult. 18-kán Arbuthnot tábornok 2000 katonával a’ fellegvárban volt. A’ junta pedig az önkintes zászlóaljjal az atarazanasi várdában. A’ nemzeti őrség zászlóaljai illető laktanyáikban maradtak. – Prim dandárnok értekezett az alcadékkal, kik folytonos gyülést tartának a’ helyhatósági épületben. – Prim proclamatiot adott ki, egyességre szólitván fel a’ polgárokat. – A’ Moniteur ezeken kivül még következő telegrafi sürgönyt közöl: „Bayonne aug. 21-kén Espartero, ismeretes nyilatkozványán kivül, szinte jul. 30-kán Betis hajón egy általa ’s minden kisérői által aláirt tiltakozást adott ki minden ellen, mi az alkotmány ellen történt, vagy még történni fog. – Aug. 16-kán költ rendeletben a’ madridi kormány don Balcbomero Esparterot és mindazokat, kik tiltakozását aláirák, minden czímeiktől, hivatalaiktól, kitüntetésöktől és rendjeleiktől megfosztotta.”
Későbbi telegrafi sürgöny szerint Barcelonában aug. 18-kán a’ rendetlenség annyira hágott, miszerint attól lehetne tartani, hogy a’ főkapitány kénytelen leend csekély számu hadaival a’ városból eltávozni. Ugy látszik, nem roszul jóslánk, midőn azt mondók, hogy Frankhon csalatkozik, ha azt hiszi, hogy Espartero és az ayacuchok megbuktatával, a’ moderantismus és Frankhon befolyása fognak Spanyolhonban uralkodni.
A’ barcelonai uj mozgalmat, miután a’ város az uj kormánynak aug. 15-kén ünnepélyesen meghódolt, Moreno tábornok ügyetlensége és embertelensége idézte elő, mellyet az önkintes tartományi zászlóalj eloszlatása körül elkövetett. Moreno t. i. 16-kán éjfélkor az emlitett zászlóalj parancsnokát Font urat magához rendelé, ’s értésére adá, hogy a’ zászlóalj eloszlatására parancs érkezett, és hogy Font ur agyon fog lövettetni, ha az ellenszegülést meg nem gátolja. Font ur hasztalan kért ez önkényes bánás iránt felvilágositást. Négy katona közt kelle a’ fellegvári laktanyába mennie, és az ott tanyázó önkintesekkel a’ parancsot közölnie. A’ fegyvereket két század katonaság hordá ki a’ kaszárnyából, mellyet fegyveres katonaság környezett. Az udvaron ágyutelep vala felállitva, égő kanóczczal mellette. Az önkintesek erre fegyvertelenül vonultak vissza házaikba. A’ főkapitány a’ juntakérdésére sem adott kellő felvilágositást. A’ moderantisták befolyásának e’ szennyes eredménye elkeserité a’ népet, ’s aug. 20-kán Barcelonában az ingerültség legmagasb fokra hágott. Prim proclamatiojának nem lőn semmi sikere, sőt e’ nagy befolyású ember – ugy látszik – szántszándékos kiméletet mutat a’ forradalmasok iránt, sőt a’ párisi pénzcsarnokban azt is rebesgeték, hogy Prim a’ mozgalomhoz csatlakozott; sőt hihető, hogy e’ zivatar, melly egyenesen Christina camarillájának gyülölt kényszolgái, a’ jellemtelen moderadok ellen gyül, a’ kormánynak nincs egészen innye ellen, mert a’ népnek egy szerencsés reactioja egyszerre megszabaditaná őt és az egész országot a’ Narvaez- és O’Donnellféle emberek befolyásától. A’ nemzeti őrsereg folyvást fegyver alatt állott Barcelonában, és igen fenyegető alakot mutatott a’ katonaság ellenében, mellynek nem látszék nagy kedve a’ polgársággal megvíni. Az önkintes zászlóaljak is megint mind megalakultak. A’ junta fentartá tekintetét, és a’ moderantisták családai közül számosan kivándorlának, jele, hogy ügyök diadalához nem biznak. Tartanak tőle, hogy Gerona ’s más városok Saragossa és Barcelona példáját követendik.
