NAGYBRITANNIA ÉS IRLAND.
NAGYBRITANNIA ÉS IRLAND.
Az alsóház jun. 29-kén az irlandi fegyverbill 9 és 10-ik záradékának meghányásával foglalkozott. Leghosszabban tartott a’ vitatkozás a’ 9-ik záradék fölött, mellynek rendeleténél fogva minden a’ hatóságok által megengedett fegyverre bélyeg leend égetendő. E’ záradék az egész whigpárt, ugyszinte valamennyi irlandi parliamenti tagok által hevesen elleneztetett. Elliot lord irlandi főtitoknok némelly módositásokban megegyezett, mire az emlitett záradék 178 vokssal 104 ellen elfogadtatott. A’ 10-ik záradék, melly a’ fegyvereknek a’ lajstromozó hatóságoknál bemutatását tárgyazá, némi homályos kifejezéseknél fogva nagy ellenzésre bukkant, mire azt egyelőre el kelle halasztani. – Ugyan ez ülés folytában, mielőtt a’ ház bizottmányképen a’ fegyverbill fölött tanácskozni kezdett volna, Hume ur nehány nap előtt jelentett inditványát terjeszté elő, miszerint Cumberland hgtől, minthogy Hannoverának királya lett, országos nyugpénze vétessék el. Az inditványozó ugy vélekedék, hogy a’ királyi méltóság nem fér össze egy angol kir. herczeg jogaival ’s kötelességeivel, ’s ezen kivül inditványát kevetkező okokkal támogatja: először az ország jelen inségében és sürgető szükségeiben nem nélkülözhet illy öszvegeket; másodszor, a’ hannoverai király nem követi a’ belgák királyának példáját, ki trónrajutása óta egész nyugpénzét Angliában költi el, jelesül jószágainak fentartására és elhunyt neje kegyes adományainak kifizetésére forditgatja; harmadszor Cumberland herczeg egész Angliában igen népszerűtlen, ’s tábornagy korában Hill lord angol hadak főparancsnokának 1822 és 1829-ben kiadott tilalmai után sem szünt meg az oranisták páholyait látogatni ’s azokban mint nagymester elnökleni. Wallace és Williams urak melegen pártolák az inditványt; de sir R. Peel megmutatni törekvék, hogy Cumberland hg már 1836-ban kijelenté egy az akkori belministerhez, Russell lordhoz intézett levelében, hogy már lépéseket tön Irlandban az oranista-rend eloszlatására, és hogy Angliában hasonlót szándékozik tenni; a’ kir. méltóságot nem tartja elegendő oknak, hogy a’ minden fentartás nélkül életideig megszavazott nyugdíj tőle elvonassék; és igy Hume ur inditványa 197 szavazattal 91 ellen félrevettetett. – A’ felsőházban Aberdeen lord külminister a’ Frankhonnal és Amerikával bizonyos nemü megszökött gonosztevők kiadása iránt kötött szerződés tárgyábani törvényjavaslatnak, melly nehány nap előtt először olvastaték, másodolvasását inditványozá, ’s a’ ház, jelesül pedig Brougham lord nagy örömére kijelenté, hogy a’ megszökött négerrabszolgák a’ kiadandó gonosztevőkhöz még azon esetben sincsenek értve, ha a’ szökevény futása eszközlésére valamit magával vitt volna, p. o. lovat, ladikot, a’ testén levő ruházatot ’stb. mert illy esetben sem a’ szökés bünnek, sem az emlitett tárgyak elvitele orzásnak nem tekinthető. A’ bill ellenmondás nélkül másodszor olvastatott.
A’ fegyverbillnek igen lassu menete van az alsóházban. Minden pont, minden záradék uj meg uj ellenzést idéz elő, ugy hogy az egész bill kimenetele kétséges kezd lenni. Általában a’ tory ministerium állása ismét megrendült. Irlandban a’ repealizgatás által mozgásba hozott tömegeket szép szavakkal és biztatásokkal nem elégithetni ki többé; az alkotmány paizsa alatt jogait követelő nemzetet polgárháborúba keverni megbocsáthatlan dőreség lenne, ’s igy ha Peel a’ nyugalmat helyre akarja állitni, vagy gyökeres gyógyszert kell nyujtania, vagy az erőszak ultima ratióját alkalmaznia. Amaz esetben a’ protestans torypárt és az orangisták szilaj serege fordul ellene; emez esetben pedig kétélű fegyverhez nyúl, melly gyakran mélyebb sebet ejt az üldözőn mint az üldözötten. A’ Times béketürésének fonala is elszakadt már, ’s e’ torylap a’ toryk és whigek közt amazokra nézve nem igen kedvező párhuzamot von. Általános a’ gyanu, hogy a’ ministeriumot nem birják többé lábai, és hogy alkalmasint uj ministeriumnak kellend helyt engednie. A’ kérdés csak az: tisztán whigkormány kövesse e a’ mostanit, vagy inkább Angliában is a’ már gyakran rebesgetett coalitio eszméjét kisértsék meg? – Hogy a’ mostani parliament mind a’ két esetben el fogna oszlattatni, legkisebb kétséget sem szenved. – Egyébiránt jul. 3-kán a’ felsőházban, Aberdeen lord külminister által, a’ skót egyházbill fölvétele inditványoztaték. A’ billnek két nevezetes ellenzője akadt: Campbell és Brougham lordok. Campbell l. a’ billnek ama’ záradékát, melly a’ bemutatott lelkészt az egyházi község által egyházi vagy testi hiányoknál fogva visszavettetni engedi, megszorittatni javaslá; Brougham lord e’ módositványt nagy hévvel pártolá, melly – miután a’ lordkanczellár a’ bill eredeti szerkezete mellett szólt – 42 szóval 12 ellen félrevettetett. Több záradék hasonló nagy többséggel ment keresztül. Jul. 4-kén a’ canadai gabnabill vala szőnyegen, melly ámbár Richmond herczeg, Stanhope lord ’s más nagy földbirtokosok által hevesen ellenezteték, bizottmányilag elfogadtatott. A’ dublini protestans érsek az irlandi országos egyház 200 tekintélyes, egyházi és világi tagja által aláirt kérelmet nyujtott be az egyházi fenyiték javitása és a’ dogmák ujabb megállapitása tárgyában. E’ kérelem demonstratio akart lenni a’ puseysmus ellen. – Az alsóházban az irlandi fegyverbillen kivül kevés érdekes fordult elő jul. 3-kán és 4-kén. O’Brien ur inditványa, miszerint Irland állapotjának megvizsgálására választmány neveztessék ki, hosszu vitára szolgált alkalmul. Hume ur kérdésére Peel kijelenté, miképen Anglia, Frankhon és Oroszország kormányai, a’ görög kormánynál, a’ kölcsönkamatok nem fizetése miatt sikeresen felszólalt. – Blewitt ur előre jelentett kérdésére kijelenteték az első minister által, hogy Wellington hg, mint az angol hadak fővezére és kabineti tag, a’ kormány felelőségének is részese.
Az angol lapok minden szinkülönbség nélkül védik Espartero ügyét a’ spanyol zendülés ellenében, de a’ spanyol ügyek megitélése körül darab idő óta kétféle módot követnek. A’ whig lapok t. i. a’ regenst-fenyegető veszélyt igen nagynak hirlik, ’s Aberdeen lordot cselekvéstelenségeért szemrehányásokkal halmozzák el. A’ torylapok ellenben Aberdeen mentségeül a’ veszélyt csekélynek állitják, sőt a’ Times teljesen alaptalannak nyilatkoztatja ama’ nézetet – mellyben különben a’ Timesen kivül minden hirlapok színkülönbség nélkül osztoznak – mintha franczia pénznek a’ coalitionistákra befolyása lett volna, ’s az egész zendülést belső pártgyülöletnek tulajdonitja. Ez állitás ellen a’ M. Chronicle következőleg fakad ki egyik czikkében: „Ismételve mondjuk: pénz, pénz, pénz volt 489e’ pronunciamento rugója, ’s amaz ügynökök, kik a’ bask tartományok fellázasztását megkisérlették, még nem régiben Bayonneből Párisba irtak, hogy nincsen elegendő pénzök, mire meghatalmazást kaptak, hogy még több pénzt vehessenek föl – melly esetről a’ Timesnak minden értelmes levelező hirt adhatott volna. Ismételjük állitásunkat, miképen ama’ zendülések mind pénz által idéztettek elő. A’ partvárosokban levő democrata-társaságok 12 hónap óta köztudatul franczia zsoldban és franczia parancs alatt állottak. A’ hadsereg egy része is – mellynek zsoldjának egy részével mindig tartoznak, ’s melly következőleg nem idegenek hátralevő zsoldjoknak a’ hatóságok által ajánlott megfizetését elfogadni (kivált minthogy nem mindig tudják, honnan ered a’ fizetésre érkező pénz, ’s mi szándékkal ajánltatik az nekiek) – épen illy módon nyeretett meg, jelesül Barcelonában. A’ magasb állásu statusférfiakat illetőleg, minők p. o. Cortina és Olozaga – ezeket megvesztegethetéssel vádolni természetesen nagy kábaság lenne: ezek, ugy látszik, más okoknál fogva csatlakoztak amaz ellenszegülési párthoz, – talán azért, mert haragudtak, hogy a’ regensnek sokkal inkább katonai mint parlamentaris hajlamai és képességei vannak.” – Erre a’ Times következőleg felel: „Frankhon hosszabb idő óta minden szinű és pártu spanyol politicai menekvőknek különbség nélkül menedéket és pénzsegélyt nyujtott. Mind azon személyek, kik a’ madridi udvaron vagy a’ bask tartományok táborában nevezetes szerepet játszának, Christina királynét és don Carlost is ide értve, most Frankhonban vannak, még pedig mindnyájan olly czéllal, hogy a’ regens kormányát ledöntsék, és elvesztett állásukat visszanyerjék. Ha tehát a’ franczia udvarnak valóban kedvencz gondolata: ama’ lázongó hajlamoknak, mellyek, fájdalom! a’ félsziget bizonyos részeiben minden időben igen készek valának kitörni, inkább kedvezni, mint azt támogatni, ugy nyilván elég módja van e’ gondolatot sikeríteni. Lajos Fülöpnek csak Frankhon hadi szerencséjét és geographiai helyzetét kell alkalmaznia, a’ nélkül hogy kormányának közvetlen befolyását és saját pénzét e’ czélra használnia szükség volna. Valóban a’ franczia kormány magaviselete, kivált az utolsó barcelonai lázadás alkalmával, minden kétséget eloszlatott a’ regens ellenségei iránti rokonszenve fölött. De nagy a’ különbség illynemű sympathia és pénzvesztegetésseli tettleges beavatkozás közt Spanyolhon belügyeibe.” – A’ sympathiát a’ Times nem tagadja, de a’ pénzvesztegetést nemcsak kereken tagadja, hanem Frankhon érdekeivel is, ugy a’ jelen bonyolodásokkal és ismeretes tényekkel ellenkezőnek, a’ spanyol nemzet jellemére nézve pedig becstelenitőnek találja. Cristina talán pazarolhat forradalmak előidézésére; de Lajos Fülöp sem olly pazar sem olly pénzes, hogy dúsgazdag hugának czéljaira vesztegethessen. Szintolly alaptalannak tartja a’ Times azon állitást, mintha Aumale hg vagyona fordittatnék e’ czélra olly kilátással, hogy ezáltal a’ fiatal királyné keze nyeressék meg számára; mert e’ vagyon, mellyet Aumale hg Condé herczeg után öröklött, gyámnokok kezében van, ’s Lajos Fülöp épen olly kevéssé rendelkezhetik róla mint Aumale hg. Mindezek azonban, mond a’ Times, nem változtathatnak Anglia politicáján, melly Espartero és a’ korona törvényes tekintélyének fentartására van irányozva, és Anglia méltó megvetéssel illetheti ama’ bonyolodott, ármány és ellenármányokból készült, gépezetet. Végül a’ Times azt reméli, hogy a’ regens táborozásának gyors és szerencsés sikere leend.
A’ repealmozgás most már Ulsterben is, a’ protestantismus és orangismus ezen ősfészkében, meg kezd honosulni. Londonderry grófságban a’ Toame parton jun. 25-kén 15,000-re menő repealgyülés tartatott. A’ legujabb nagy repealgyülés és lakoma – a’ legfényesb minden eddigiek közt – Galwayban tartatott. A’ „szabaditón” kivűl számos kathol főpap, jelesűl a’ tuami érsek dr. M. Hale és dr. Browne galwayi püspök, parliamenti tagok, számos urhölgyek ’stb. jelentek meg. A’ beszédekből a’ szokott szellem lehellt. Newmarketben, Cork grófságban, jun. 28-kán hasonlag nagy repealgyülés tartatott, mellyen a’ „szabaditó”nem volt ugyan jelen, de Morgan O’Connel ur parliamenti tag, fia a’ nagy férfiunak, atyja helyett jelent meg. Papság kitünőleg nagy számmal vett részt a’ gyülésben. A’ beszédek jó hosszúk valának.
