FRANKHON.
367FRANKHON.
A vallási és szabadoktatási viszály naponta komolyabb alakot ölt, ’s ez utóbbi tárgy maj. 15-kén a’ pairkamrában hosszu vitatkozásra nyujtott alkalmat. Hét kérelem nyujtatott be a’ szabadoktatás tárgyában, ’s ezek közül legfeltünőbb egy Dünkirchenből érkezett folyamodás, mellyben a’ szabadoktatás ürügye alatt sem több sem kevesb nem követeltetik, mint hogy az oktatás és az e’ fölötti őrködés egyházi testületekre bizassék. Merilhou ur, kinek e’ kérelmek véleményadás végett ki valának adva, pontonkint bocsátkozott azok, ’s jelesül a’ dünkircheninek taglalatába és czáfolásába, utóbb azonban mind a’ hetet a’ közoktatási minister figyelmébe ajánltatni javaslá. Dreux-Brezé marquis, köztudatul a’ legbuzgóbb legitimistak egyike, kijelenté, miképen ő koránsem ellensége az egyetem független állásának, ő legkevesbbé sem voná kétségbe az álladalom felügyeleti jogát, ’s mindösze is csak annyit követelt, hogy a’ családok gyermekeiket szabadon küldhessék akármelly nevelőintézetbe, habár egyházi tanitókhoz akarják is küldeni. A’ szónok ugy vélekedék, hogy a’ vallási és oktatási szabadság elválaszthatlan, ’s egyik a’ másik nélkül nem egyéb mint puszta áltatás. Olly korszakban és álladalomban, midőn ’s a’ hol országos vallás többé nem létezik, a’ nevelés sokkal kevesbbé lehet a’ status monopoliuma mint akármi más időben. A’ szónok a’ papnak épen ugy szabadságot követel, mint akármelly más polgárnak. Villemain ur közoktatási minister elősorolá mind azt, mit a’ kormány 1830 óta az oktatás ügyében tőn; kiemelé a’ népiskolák behozatalát, mint legvalódibb oktatási szabadságot, melly évenkint 14 millió frankba kerül; ugy szinte az egyetemi intézkedések körül javitásokat ’s a’ törvényhozás folytonos törekvéseit, miszerint ama’ javitásokat minden méltányos kivánsággal öszhangzásba hozhassa; tagadá, hogy az egyetemi oktatás veszélyezteti a’ cathol. vallást, ’s különben is a’ status nem lehet engedékenyebb most, mint az 1828 törvényhozás, melly a’ közoktatástól minden vallási testületet eltilta, hanem ha erre törvényes felhatalmazása volt. Dujpin báró élénken kelt ki a’ vallási gyülekezetek ellen, ’s ama’ kérelmeket, mellyek egyszerüleg csak szaad oktatást sürgetnek, a’ közoktatási minister figyelmébe ajánltatni, azokat pedig, mellyek e’ jogot egyházi testületek számára igénylik, mellőztetni javaslá. Dubouchage vicomte és Barthelemy marquis a’ kérelmek védelmére szóltak, hol az egyházi oktatást támogatólag, hol az egyetem anticatholicus irányát megtámadólag. A’ közoktatási minister ellenben megmutatá, hogy az egyetemi oktatás a’ cath. vallás szellemétől van áthatva; ’s Cousin ur, kinek a’ franczia iskolaügy annyit köszön, támogatá a’ ministert, megmutatván, hogy olly férfiak, mint Descartes, Leibnitz, Bossuet, Fenelon, Mallebranche, használtatnak az oktatási rendszer alapjául; a’ szónok hivatkozik ama’ programmára, melly már 12 év óta nyilvánittatott, ’s a’ szónok által három év előtt, midőn t. i közoktatási minister volt, átdolgozott, – ugy szinte a’ püspökök által helybenhagyatott könyvjegyzékre: e’ kettő szolgál, ugy mond, az oktatás vezérfonalául. – Hosszasb szóváltás után a’ kérelmek, a’ dünkirchenit kivevén, a’ közoktatási ministerhez utasittattak.
A követkamrában a’ czukortörvény sorsa el van döntve. A’ kamra elébe terjesztett hét külön módositvány közül Mauguin és Garnier Pages urakéi, mellyek a’ honi és gyarmati czukoradó egyenleges könnyebbitését sürgeték, mindjárt eleinte elestek. A’ választmány többsége, melly a’ productio kevesbüléshez képest a’ gyártási adót 5–30 frankig leszállittatni inditványozá, önkint visszavette módositványát, mire a’ választmányi kevesbség módositványa, miszerint „az 1837 jul. 18-kán költ törvény értelmében fenálló honi czukorgyártási adó lassankint egyenlő lábra emeltessék a’ franczia-amerikai czukor beviteli vámával”, elfogadtatott. A’ honi czukor fölemelt adójának kezdete 1844 aug. 1-jére határoztatott, az adó évenkint 5 frankkal rug fölebb, ugy hogy az 1848 aug. 1-jén lejárandó négy évvel a’ gyarmati czukor beviteli vámával teljesen egyenlő leend, és igy 49 ˝ frankra menend. Az ekképen módositott ministeri törvényjavaslat maj. 19-kén várakozás fölötti nagy többséggel, t. i. 383 szavazó közül 286 vokssal 97 ellen elfogadtatott.
A pairkamra legujabban a’ fenyitő törvénykönyv javitásaival foglalkozott, melyek még tavaly fordultak meg a’ követkamrában. A’ pair urak nem a’ legjobb kedvvel nyultak e’ munkához, ’s mindjárt azon a’ kormány javaslatában foglalt el fölött: miszerint a’ franczia, ki külföldön akár külföldi akár franczia ellen bünt vagy vétséget követett el, Frankhonban törvényszék elébe állitható legyen, – nagy vita keletkezett. Franc-Carré inditványozá, miképen ezen elv csak olly országok irányában tartassék meg, mellyek e’ részben Frankhonnal viszonossági lábon állanak; holott ezen elv a’ kormány javaslata által minden esetben sürgettetik. A’ kamra a’ ministeri javaslat mellett nyilatkozott; minthogy azonban illy esetben is csak franczia törvények szolgálhatnak sinórmértékül, Barthe ur következő hozzátételt inditványozott: „Olly esetben mindazáltal ne lehessen törvényes keresetnek helye, ha egy franczia által külföldön elkövetett csin azon ország törvényei által nincsen bűnné vagy vétséggé bélyegezve. Olly esetben, mellyre a’ franczia törvény halált, a’ külföldi törvény pedig enyhébb büntetést mond, a’ halálos büntetéshez legközelebb álló büntetés alkalmaztassék.” E’ módositásnak első része félrevettetett, második rész pedig elfogadtatott.
