Borsod.
Borsod.
Miskolcz, majus 2. Városunk hosszas zaj után csendes ismét, mint volt. Megyei életünk egy rövid, de erőteljes forradáson ment keresztül. És én igéretemhez képest habár elég későn is – miért ujabban engedelmet! – megkisértem gyülésünk ’s választásunk lehető rövid rajzát. – Mondám kevés nap előtt, hogy az adó ügye nálunk is megbukott. – Fájdalom! ez igy van; de mielőtt elmondanók: mikép? vessünk egy pillanatot az események lánczolatára, mellyek a’ tényt előidézék. – Másféléve már, hogy a’ most elhunyt határozatunka jelen volt RR. és számos nemesség megegyezésével – csupán egyetlen szó ellenében – megszületett. Születésével azonban egykorú az adóvali izgatás, ’s mint koronkint e’ lapokban emlitém, ez idő óta nem volt olly parányi választás, mellynél ez fegyverül nem szolgált volna, mert apró ördögöcskék itt is voltak és vagynak. Nemért ugyan czélt ez izgatás egy választásnál is: de a’ széthintett méreg keresztülfutott igen nagy számu köznemességünk minden izecskéjén, mellynek az adótelken lakók alig egy 8-ad részét képezik; ’s igy – közbevetőleg legyen mondva – G. A. Károly derék hazánkfia e’ tekintetben tévedésben van. – És jöttek a’ szomszéd megyei szomorú események, ismét ugyan annyi ingerlő példák köznemességünkre. – Városunkban – mi czélból különben? nem tudjuk – láttatá magát E– Szabolcsból, ’s ördögi lelkét elhozá magával, melly még itt sem lehetett nyugodt. – Gyülésünk előtt néhány héttel pedig megindulván a’ követválasztási mozgalmak, né?elly alispánságra kacsintgató főbb uraink ’s a’ változást ohajtók serege a’ két alispánt kiálták ki követekül; ’s fájdalommal legyen mondva! némellyek előtt nem maradt semmi szent érdek bántatlanul, ha az Sz. B. gyengitéseül szolgálhatott, ki e czélnak utjában állott. – Igy lön, hogy ez utóbbi ellen – ki nálunk az adó megtestesült eszméje gyanánt tekinteték – az eddig elfojtott ellenséges érzelmek nyilvános fenyegetődzésekben és dalokban 313törtek ki. Járásról-járásra zengett a’ köznemesség közt, hogy „nem kell nekünk” a’ Szemere terve, mert meg lennénk két oldalról verve, szabadságunk be lenne keverve, oh ne nézd ezt Borsod elheverve” ’stb. Illy körülmények között lepett meg gyülésünk előtt mintegy 5 nappal bennünket a’ gömöri események hire, ’s – mint gondolni lehet – az élni-halni kész patriotismus leplébe burkolva. És mi, kik székvárosunkban tartózkodánk, csak ex relatis értesülhettünk a’ benyomásról, mellyet az Gömör megyével szomszéd járásbeli legvadabb nemességünkre tőn. – Szemeinkkel látók azonban a’ közel 2000 szavazattal biró miskolczi nemességet a’ fanatismus tüzétől lángba borulni, melly ugynevezett quantualis, vagyis zálogos nemesi allodialis javakat birván, az 1836: XI-ik t. cz. rendelete alá nem eshetik. – És ez ekkép volt Miskolczon, hol a’ csábitó példák előtt a’ nemesség egy ízben már az ügy védelmeül is lábra kelt. – Mit várhatánk a’ rég felzaklatott Szentpétertől, Gelejtől és Csáttól? – Az ügy ’s haladás baráti világosan láták már ekkor, hogy az adó megmaradása mellett követválasztásunkkal Gömör szomszédunkhoz hasonló, – sőt sokkal számosb és vadabb nemességünkkel még sokkal szomorubb sorsra juthatunk; mind e’ mellett azonban készek valának ők inkább bevárni a’ crisist, ’s érdeköket az ügyért áldozatul vinni, ’s ekkép el valának határozva védeni azt azon esetben, ha a’ közgyülésen jelen leendett köznemesség nyugodt kedélye sükert igérendő vala. Ellenkező esetben azonban józan politica elleninek látták az erőtetést, mert jól tudták azt, hogy a’ megürülendő alispáni székre többek között olly egyén is néz, kinek nem csak az adóügy, hanem általában minden haladási kérdések elve ellenére vagynak; ’s ha kit ez erőtetés egyszer nép emberévé emelt, vele nem csak az adó-ügynek, hanem általában minden korkérdéseknek készen áll a’ sir. – Ez okból a’ gyülés előtti napokon magánykörökben minden mód megkisérteték a’ felizgatott kedélyek lecsendesitésére; maga köztiszteletü főispáni helytartónk a’ miskolczi polgárság köréből az izgatás ismert főnökei közül többeket idéztetett maga elébe. – Azonban sem az ő hatalmas közbenjárása, sem a’ többi ügy-barátoknak szakadatlan munkássága nem valának már képesek a’ felzudult folyamárt visszatartóztatni, éjeken át hangos salvékkal hallók üdvözöltetni a’ szép szabadságot. És eljött a’ gyülés ideje; megyei nagy teremünk a’ megye minden részéből összesereglett néppel – mellynek a’ miskolcziak alig felét képezék – tömve volt. – Első alispánunk bucsúbeszéde után F.– A.– emelt szót; mikép? a’ 242-ik számban már meg vagyon irva. És szólott utána a’ már szintén érdeklett aranyos ur, ki hir szerint – mellyet későbben csak ugyan valósultnak tapasztalánk – ekkor már alliance-ra lépett a’ nép nagy emberével, egymást kölcsönösen segitni kitüzött czéljokhoz, melly egy részről az alispánság, más részről pedig a’ követség felé vala irányozva. Utánok még ketten szóltak, vagyis mindnyájan, kik nem valának baráti az ügynek. Szavaikat harsogó éljen és „nem adózunk” kiáltás követé. Elnökünk ő msága illedelmes maga viseletre hivta föl a’ RRet, ’s higgadt kebelt ajánlott ez életkérdés tárgyalásánál. utána szót emelt H. L. t.biránk? azonban hogy miről ’s mit szólott? csak gyülés után tudhatók meg bizonyosan a’ közelében voltaktól, mert a’ feltámadt és folyvást növekedő zaj miatt a’ terem távolabbi részében beszédéből egy íge sem vala érthető. A’ habozásnak indult tömeg, az élénk gesticulatiók ’s az itt-ott feltünedező „huzd ki, vesd ki” kiáltások azonban gyanittaták beszédének tartalmát. Jellemző vala ez alkalommal tapasztalni: hogy a’ Gömör megyével szomszéd szendrei járásunkból ben volt Sz–y-párt cortes-főnökei – kik mint adó és Szemere elleni agitatiók legnyilvánosb és szorgalmasb bajnokai megyeszerte ismeretesek valának – az adó megmaradása mellett kiáltoztak; tervöket azonban nem érté el a’ nép, ’s általa csak a’ zaj növekedett. – Végre ki lőn mondva a’ határozat, ’s hosszas örömrivalgások után a’ csend helyre állt. – Ekkor állott föl ujra B. L. ur, mondván: hogy ha már anatomizálni kezdtünk, ne csak a’ főt vágjuk el, hanem hassunk be a’ belekbe, ’s vágjuk el amannak farkát is, azaz: az ősiség eltörlése iránti határozatunkat. És a’ nemesség – melly félig ingerült állapotjából az adó eltörlése után magához jött – gunyra ’s kaczajra fakadt, és sürüen hallaték köréből a’ kiáltás: „nem bántjuk már a’ farkát, elég ha fejét elmetszettük.” – ’S B. L. ur nem végezheté beszédét, melly egyébiránt az ő alispánságának fejét farkát elmetszé. Olvastatott ezután a’ követi utasitás, ’s kevés módositásokkal egész terjedelmében helybe hagyatott. Főbb pontjait majdan közölni fogom. E’ szerint közgyülésünk másod napon berekesztetett. – Most már követnem kell az események további folyamát; de midőn e’ sorokat irom, nem titkolhatom tovább a’ kényteljes érzetet, melly a’ Pesti Hirlap jelen számának olvasása óta electricai gyorsasággal futotta által megyénk értelmi részét. És e’ fájdalmat ne magyarázza senki a’ sértett megyei dicsőség hiu érzetéből fakadónak, mert ezzel keveset gondolunk, az egész hon gyermekeinek érezvén magunkat. De az ügy érdekében fáj az mindnyájunknak, hogy a’ Pesti Hirlap általunk annyira tisztelt szerkesztője – mint hiszszük – egy idegen ’s körülményeinkbe avatatlan tudósitó félszeg előadása után azon hitben látszatik lenni, hogy nem vala Borsodban egyetlen embernél több, ki a’ szent ügy védelmére szót emelni bátorkodék. – Hiszen ezek olly számmal lettek volna mint bárhol, ha a’ józan politica hallgatást nem parancsol. De bátor vagyok kérdeni a’ t. szerkesztőt: nem üdvösb, sőt tisztességesb e az illy hátrálás, mint tért ’s kengyelt vesztve, mindent elveszitni? Valljon ha az értetlen tömeg egyszer fölingerelve volt, beelégedett e valahol egy csapással, ’s több haladási kérdéseink közül nem esett e áldozatul legalább az ősiség; a’ midőn itt apostola kinevetteték. Vagy ha e’ gyülésünkön az adó-ügyet kivíjuk – minek lehetlensége különben első tekintetre látszott – nem érjük e el mi is a’ g–i scenát? mellyre már minden készületek meg valának téve, mit az érdeklett cortesfőnökök gyülési ’s később választási viselete olly nyilván bizonyított; a’ mikor aztán egy pár g–i féle követ ’s egy pár illyes alispán leendettek a’ szétdult haladási kérdések és kiontott vér jutalomdíjai. Igaz, hogy egy idegennek, ki gyülési teremünkön kivül nem látott és nem hallott, e’ gyülés szomorú alakban tünhetett fel: de mi a’ betöltött polgári kötelesség érzetével tevők jobbunkat sebhedt szívünkre. – És ha a’ Pesti Hirlap érdemes szerkesztője a’ fáradságot nem ismerő folytonos munkásságot láthatá, mellyet különösen az ifjabb nemzedék megyeszerte, leginkább pedig Miskolcz városában az ügy érlelésére másfél éven keresztül kifejtett: lehetetlen, hogy igazságszerető keble ne könnyítené a’ súlyos itéletet, mellyet egy, körülményeikbe avatatlan tudósitó után most – elismerjük – tenni kénytelen vala*. – De térjünk most már vissza a’ dologra. Gyülés utáni napon megyei teremünk ismét tömve volt néppel, minden rangúval és szinezetűvel. A’ megürült alispáni szék betöltése fölött kelle nyilvánosan értekezni. A’ megszaggatott személy- ’s pártérdekek fölött állott most közöttünk egy férfiu, kihez mint reményoszlophoz, mint egy Cincinnatushoz fordult a’ közbizodalom, ’s ez volt b. Vay Lajos a’ szerény, de szilárd és szabadelvü polgár, volt országgyülési követünk. Emelkedett ugyan egy szó, melly a’ 10,000 nemesi család forumához hivatkozott: de mind e’ mellett az egész közönség az ő nevével oszlott szét. – A’ választás előtti napon főispáni helytartónknál rendes conferentia volt, ’s közfájdalmunkra b. Vay Lajost semmi kérelem nem vala képes rá birni, hogy magát a’ kijelelendők közé soroztatni engedje, pedig a’ már ekkor gyülekezett nemesség egyetemesen hangoztatá nevét. A’ választás reggelén korán, mintegy négy-ötszáz főnyi csoport vonult föl a’ megye házhoz, a’ fentebb érdeklett cortes-főnököktől vezettetve, Sz–y nevével és számtalan ivekkel fejeik fölött, mellyeken arasznyi betűkkel irva volt: „Nem adózunk, nem kell Szemere.” – De mintegy fél óra mulva jött a’ P. és Sz–re-párt egy tömegben, mellyhez nagyságra hasonlót városunk valaha alig látott. – A’ kitüzött órában főispáni helyettesünk megjelenvén, ’s a’ „nem adózunk”-féle egy pár ivet – melly a’ nyolczszor vagy tizszer nagyobb párt körmei alól kisikamlott – lerakatván, felszólitá a’ választó közönséget: nyilvánitaná akaratát; mire a’ már ekkor részint elolvadt, részint elnémult Sz–ry-párt köréből alig hallatván egy pár kiáltás, a’ minden oldalról hangoztatott Palóczyt és Szemerét követekül megerősité. És miután P. L. eddigi hivatalától búcsút vőn, szintén felkiáltás után nevezé ki a’ két alispánt is: elsőnek Szepessy Lászlót, másodiknak Nagy Gedeont. ’S igy egy óra alatt be lőn végezve minden. És mi örülünk az eredménynek, és pedig nem annyira a’ személyekért, mint hogy sok eddig ellenséges indulatokat kibékülve, ’s megyénk kormányhajóját a’ haladás nagy czélja felé ismét utba igazitva láthatjuk. Az idő megérlel mindent, és jőni fog, a’ minek jőni kell.
Tisztelt levelezőnk maga elismeri, hogy tenni kénytelenek valánk. Most a’ tény, saját legjobb belátása szerint a’ közönség előtt van, ’s vele kezében az adat, mellyre itéletét épitheti. – Szerk.
