Czáfolat Zemplénből a’ „Világ”-nak.
Czáfolat Zemplénből a’ „Világ”-nak.
A’ Világ m. e. 103 számában, – W–* jegy alatt legyen a’ Világnak – W–* jegyü levelezője, azt – minthogy maga sem csinál titkot belőle – megyénkben és szomszédunkban minden gyermek tudja, ’s a’ levelező jellemét is ösmeri; ’s ha őt az ország is ugy ösmerné, mikint mi ösmerjük, rágalmainak czáfolatra szükségök nem volna; – de mivel, az ország őt nem ösmeri: a’ kérdéses czikket czáfolat nélkül hagynunk nem lehet, mert sérti egyének, sérti a’ megye becsületét. Elferdített tényei a’ Szemere-Lehóczky-ügyben e’ következők: 1) „B. sz.biró hat hóig hagyta sz.biró nélkül kerületét, az adózó nép pénzén utazgatott, mert félévi díját, 100 p.ftot, a’ megye pénztárából fölvette. Ezeket L. főbiró ur valósággal mondott szavaiból idézi; ellenben hamisan adja B. sz.biró ur szájába a’ következő szavakat: „megösmerem magam is, hogy távollévén járásomtól, mint szb. nem érdemlem fizetésemet, annálfogva azon 100 ftot, mellyet érdemetlenül a’ megye pénztárából valósággal felvettem, mint olly pénzt, mellyet meg nem érdemlek, mert nem szolgáltam érette, dobrai járásom jégverte szegény adózó lakosainak ezennel oda ajándékozom?!” – 2) (Kivonatban adva szavait) „L. ur még a’ gyülés folyama alatt számos uraktól véteték körül a’ terem egyik szögében, ’s B. szb. által egy szál kardra hivaték ki: távozni-akaró letartoztattatott, ’s csak miután két könyökkel mindnyájokat félrelöké, menekülhetett meg. Másnap a’ hősködők többek előtt ünnepélyesen követék meg L. főbirót, ki maga részéről bocsánatot igért.” – 3) K. sz.biró igy szólt V. urhoz: „felelek annak, kinek gyermekkorától maiglan a’ becsületérzésről fogalma sincs”, mellyre V. ur igy szólt K-hoz: „czoki az urnak”. – Való, hogy közgüylésünk a’ küldöttség munkálatául elsőnek szabta ki a’ L. főbiró ur elleni vádak vizsgálatát, távolról sem képzelvén ’s képzelhetvén, hogy a’ nevezett ügy évekig (már lefolyt közel 2 év, ’s még lefolyand annyi) adjon tárgyat munkálatra: de nem teljes joggal kivánhaták e illy tömérdek idő után a’ nevezett két sz.birák (’s a’ többi L. főbiró által bevádolt egyedek is), nem hogy más határozat hozassék, hanem csupán hogy ügyök minélelőbbi bevégzése tekintetéből, a’ már munkálkodó küldöttség mellé még egy küldöttség neveztessék ki, hamarább érendők czélt kétfelé munkálkodván? nem a’ legnagyobb méltatlanság e például, hogy: K. J. sz.biró becsülete, kinek ügye ugy szólván néhány órát kiván csak, mindaddig nem óldoztathatik fel a’ gyanu alól, mig L. főbiró négy évig tartó ügyének vége nem szakad? ’s midőn ebbeli kérését terjesztené a’ gyülés elébe, történt, hogy V. t.biró ur a’ nevezett ügyek elkülönözhetlenségét érintve, igy szólt a’ többi között: „a’ küldöttségről nem tehetni föl, hogy egyik vagy másik fél hizelgéseire hajoljon”. Mi, kik V. ur közelében ültünk, hitelesen mondhatjuk, hogy idézett szavaival K. szbirón sem csudálkozhatni, ha, azon perczben szólván az elkülönözés mellett, e’ szavakat tisztasága érzetében magára értvén, igy szólt: „nekem más fogalmam van a’ becsületről, mint V. urnak”; mert hogy a’ fentebb idézett szavakat csupán a’ közlő ur fictiója adá szájába, minden körötte ülők tanusíthatják. A’ „czoki” 125szót, melly V. ur müveltségével össze nem egyeztethető, szinte nem hallottuk közelében ülők, azt csak a’ távol ülő közlő ur hangfogó fülei hallották. De lett légyen bár a’ szomszédokhoz mondva, nem tartozik e közlő ur a’ nevezett táblabiró ur ’s megyénk becsületének azzal, hogy azon szavakat nyilvánosan mondottaknak ne hazudja? – ’S most tekintsük a’ B. szbról mondattakat. Ezen szb. ur, ki még most is folyvást betegeskedik, ’s kit a’ közlő az még most is folyvást betegeskedik, ’s kit a’ közlő az ischeli fürdőbe „gazdasági tekintetből” (risum teneatis!) állit utazottnak, nem hat, hanem csak negyedfél hóig jul. 7-én indult, octob. 22-én tért vissza) volt távol. A’ 100 ftot mellyet visszatértekor vett föl, ’s járásának ajándékozott, teljes joggal megtarthatta volna. Nem huzzák e országszerte ez időnél hosszasabban is betegen fekvő hivatalnokink fizetéseiket? De ellenkező esetben is, nem adózó népnek volt joga (ámbár B., nemeslelküen, oda száná azt, hol legnagyobb szükség volt a’ segitségre) e’ pénzhez, hanem azon egyednek, ki B. ur távollétében a’ járás terheit kezelé. A’ szb. ur ezen szavai helyett pedig: „ha szemet szúr, hogy azon pénzt fölvettem, ezennel járásom szegénységének ajándékozom azt” – a’ fölebbi legnagyobb együgyűséget föltételező szavakat adni B. ur szájába, nemtelen hazugság. Kérdő jelére pedig e’ szó után „ajándékozom”? mellyet csak a’ közlő ur becsületrőli fogalma tehetett, tisztelt E. alispánunknál fog találni kielégitő választ. ’S nem kisebb költés a’ gülésbeni kihivás szálkardra. A’ teremből már kifelé menő L. urtól elégtételről szólt a’ nevezett szb. ur: ennyi az egész. L. főbirónak ez alkalomkori szónoklatáról, könyökkeli hősködéseiről semmitsem tudunk. A’ közlő urat megszállá a’ kötői ihletés, ’s hőskölteményt irt a’ nyúlról. E’ történet folytatásának is csak fele való; B. ur alaposnak találá L. kifogásait, elállt szándékától, ’s vége lön a’ dolognak. – ’S mennyire vagyunk szánni kénytelenek a’ közlő urat, hitelesen lévén értesítve a’ felől, hogy szó alatti közlésére épen onnan várhat egész biztossággal csípős lúgot, honnan koszorút (csupán petreselyembőlit) remélett homlokára. – Végre pedig tisztelettel kéretik a’ P. Hirlap szerkesztője, a’ közlő ur keletkezhető gyanúját még jó eleve elháritólag legyen szives kijelenteni, hogy e’ czáfolat irója az általa beszennyezett egyedeknek sem egyike, sem másika*. –
Bizonyitjuk. –
Szerk.
TT.
