A’ MAGYAR IRODALOM ÉS MÜVÉSZET 1842-ben. I.
A’ MAGYAR IRODALOM ÉS MÜVÉSZET 1842-ben.
I.
I.
Politica, tudomány és müvészet, három különböző szó, de azért a’ gyakorlati élet mezején olly organicus összefüggésben állanak egymással, mint valamelly élőfa gyökere, sudara ’s virágos lombozata. A’ mult és jelen történetének vizsgálatából tudhatjuk, milly lényeges viszony, milly kölcsönös segédbefolyás uralkodik a’ politicai, tudományos és müvészeti élet, szellemi cselekvőségünk ezen három, legnemesebb, legtisztább elemű eredménye közt; valamint azt is tapasztaljuk, hogy valódi müveltség, öszhangzatos tökélyü lelki nagyság és szépség, csak olly statusokban létezik, hol ama’ három legmagasabb czélú közérdek karöltve jár, ’s arányosan egyesült erővel hoz gyümölcsöket a’ haza oltárára. – Keleti népfajunk már több század óta bir polgári alkotmánynyal; de politicai, tudományos és müvészeti élete, csak most egy pár év óta kezd az általános civilisatio és saját nemzetiségünk magasabb igényei, kivánatai szerint, fejlődöttebb álláspontra vergődni. És ezen nagy fontosságu átalakulást az ujabb kornak Europa terjedt müveltségéből kifolyó lelke, kivülről, ’s nemzeti öntudatunk, önérzetünk hajnali fölébredése, belülről, a’ regeneratio legjótékonyabb teremtőerejével eszközlé; ’s jelenleg szellemi müvelődésünk haladási zászlójában az összeolvadt három nemzeti szint, leginkább politicai, tudományos és müvészeti életünk émozgalmai képezik, émellyek nálunk, figyelemreméltólag, egy időben, egyszerre kezdének hatályosabban nyilatkozni, ujjal mutató bizonyitványaul annak, miszerint egymással igen szoros, egymástól elválhatlan kapcsolatban állanak.
Meg kell azonban vallanunk, hogy bár hazánkban a’ fejlődöttebb politicai élet a’ tudományos és müvészetitől nem szakadt külön, ’s nem is válhatott el, de ezeket erőben, népéletre tett hatásban, már is jóval felülmulá; sőt kivált haladásunk legközelebbi stadiumán olly messze hagyá el magától, hogy most a’ gyakorlati politica, ugy szólván egyedüli szellemi szüksége, túlbuzgó előszeretettel átkarolt közérdeke, fiatal lelkű nemzetünknek. És ez koránsem olly veszélyes dolog, mint némellyek jó hiszemmel talán, de szükkeblűleg ’s rövidlátólag hirdetik; mert nálunk az alkotmány javitása, politicai ügyeink sürgetős elintézése, minden esetre legfőbb, legelső napi rendü életkérdés, émellynek megfejtése körül, különben is annyi sokoldalúlag müvelt hazánkfia fáradoz, mint még azelőtt soha. Itt tehát csak a’ közdolgainkra befolyással biró sokaságot lehetne inkább némi politicai egyoldalusággal vádolni, de erre sincs nagy ok, midőn jól tudjuk, hogy az, egy betegségéből lábadozó alkotmányos nemzetnél csak jót jelentő, tünékeny crisis. Mind e’ mellett is értelmiségünk vezetői oda tartoznak munkálni, hogy a’ sokaságban, nemzettestünk nagyobb részében is, hovahamarabb vérré váljék azon éltető elv, miszerint a’ politica olly érdek, melly nemcsak a’ szoros értelemben vett politicai, de majd minden más tudomány ’s lélek- és szívképző segédeszközök, kivált pedig a’ nemzeti irodalom és müvészet ismeretét és pártolását joggal követelheti gyakorlóitól; mert a’ politicának leglényegesebb, leggyakorlatibb része, a’ törvényhozás, köz- és magányéletünk majd minden viszonyaira kiterjeszkedvén, a’ politicai befolyással biró polgárokban legtöbb oldalú müveltséget föltételez.
Hazánkban ezen elv sükeres életbehozását leginkább a’ politicai irodalom folytonos mozgásban lévő időszaki sajtója eszközölhetné, olly módon, ha az, mint most nálunk leghatalmasabb állásu közlöny, magához emelve föl a’ gyöngébbet, különben is nem nagy helyet foglaló komoly tudományosságunk és szépmüvészetünk legujabb mozgalmait, mindennemű tüneményeit, őrfigyelemmel kisérné, ’s az irántok hőbb részvétre gerjesztendő sokasággal nagyobb kiterjedésben ’s hathatósabban akarná megismertetni, mint azt eddigelé gyakorlá. És hogy e’ kivánat sok jószándéku társainak szomorú sorsára ne jusson, azaz: hogy a’ magyar pium desideriumok szalmalángja közt ideje korán ne hamvadhasson el: mi e’ lapok érdemes szerkesztőjének szíves megegyezéséből, literariai és müvészeti ügy érdekében, a’ fen kijelölt üdvös czélok kivánatai szerint, ezen müvelt ’s legnagyobb közönségü magyar lapban, mennyire hely és tér engedendik, koronkint tettlegesen munkálkodandunk, jó eleve kinyilatkoztatván azt, mikint nem annyira kimeritő részletezés mint inkább jó irányadásra törekvés által ügyekezendünk a’ magyar tudományosság és müvészet pragmaticai történetének részrehajlatlan irásához, azok előkészitéséhez, ’s általában a’ magyar intelligentia és izlés többoldalú fejlesztéséhez, önállásu, elfogulatlan véleményadással és tiszta akarattal járulni.
De mielőtt literaturánk és müvészetünk ez uj évéről csak egy szót is szólanánk, éhogy időszaki szemlénk bizonyos átmeneteli alapponton forduljon meg, ’s részint olvasóink figyelmének tájékozása végett is, szükségesnek tartjuk, irodalmunk és müvészetünk jelen állását, ’s ez uj évhez legközelebb eső mozgalmait, feltünőbb hatásu eredményeit, hiányaival egyetemben, csak vázoló vonásokban ’s lehetőleg röviden megérinteni.
* * *
Az értelmi felvilágosodás diadalmi hatalmát nálunk is leginkább a’ sajtó, különösen a’ magyar irodalom legnagyobb nemzeti sympathiát gerjesztő befolyása vítta ki. ’S bármilly parányi is még most nemzeti irodalmunk, de ez szellemi életünket élénkebb mozgásba hozá, ’s önállásubb, sajátosabb irányban fejleszté ki, mint az idegen literaturák valamennyi termékeinek kivülről jövő, idegenszerű ránkhatása. Különösen legnagyobb, legáltalánosabb sympathia nyilatkozik köztünk politicai és költészeti irodalmunk iránt, a’ mi – kivált ujjászületésünk korszakában – igen természetes dolog. De a’ politicai irodalom a’ többi közt azért is volt és van reánk olly nagy hatással, mert – csak valljuk meg – az nálunk sokkal gyakorlatibb ’s életbevágóbb alkalmazással müveltetik, mint a’ tudományok más különféle ágazata. Hisz nem-politicai tudományos irataink nagyobb része nem egyéb, mint némi bágyadt eredetiséggel vegyített szolgai felhasználása a’ jó és rosz idegen forrásoknak, többnyire önállásu nemzeti irány ’s gyakran érdekes, világos, népszerű előadás nélkül, telve a’ szóhomályba burkolt feszes, halotti theoriák, tisztába nem hozott elvek és tanok haszontalan hypothesisek halmazával. ’S bár a’ magyar (tehát a’ tisztán eredeti) tudományosság még most igen gyönge lábon áll, de azért mégis sokkal előbbre van, mint az időben, midőn a’ XVII. század vérrel jelölt határain belől, az Apáczay-, Cserey-, Gelei Katona-, Komáromi Csipkés-féle urak, mint nyelvmüvelők ugyan érdemteljesen, de majd minden teremtőerő nélkül tudóskodtak. Sőt most már irodalmunk a’ komoly tudományok több szakában, egyes kivételek képében, olly jeles munkákkal is dicsekhetik, mellyek a’ külföld kitünőbbjeivel is kiállják a’ versenyt, ’s minden müveltebb ’s jobb magyar polgár könyvei közt méltán foglalhatnák el az első helyet.
Tudományos irodalmunk leggyöngébb oldala az, hogy leginkább töredékes részekre oszolván, szakainak tömérdek osztályában, fölötte kevés, kimeritőleg ’s rendszeresen kidolgozott egész müveket mutathat elő, – olly müveket, mellyek ha mindjárt nem hoznának is merőben uj tanokat, systemákat, de legalább a’ jobb források szerint honi körülményeinkhez levén alkalmazva, czélirányos kézikönyvekül szolgálhatnának tanodáinkban, hol jelenleg annyi fiatal hazánkfia szenved e’ részben szükséget, igen kevés, ’s nagy részint gyönge kézi könyveinkből a’ legjobb akarattal sem merithetvén kielégitő, alapos tanulságot. Véleményünk szerint e’ roppant hiány kipótlásáról a’ magyar tudós társaságnak kellene valahára gondoskodnia. És az academia nemzetünk tudományos növelését az által eszközölhetné legsikeresebben, ha erejét inkább forditaná a’ rendszeres, egész müvek, mint ollyanok létrehozására, mellyek egy-egy tudományág gyarapitásához csak részenkint, töredékessen járulnak, ’s jelességök daczára is, többnyire hatás nélkül vesztegelnek a’ nyilvánosság mezején. A’ csak eddigelé jóformán haszontalanul kiosztott drámai jutalmakból ’s némelly más haszontalan kiadásokból is több olly életbe átmenő, derék tudományos kézikönyvet lehetett volna már létrehozni, mint Edvi Illés Pál koszorúzott népszerű munkája. Ezen, tudományosságunk életkérdését tárgyazó figyelmeztetés által koránsem akarunk mi az academia tagadhatlan érdemeiből csak legkisebbet is levonni, sőt a’ legjobb szándékkal tolmácsoljuk nemzetünk egy nagy részének közvéleményét, melly a’ magyar tudós társaságot már több idő óta, fájdalom! halotti testnek tekinti, ’s iránta napról napra kevesebb részvéttel viseltetik.
Mult évben megjelent önállásu tudományos könyveink száma és belbecse igen csekély; nagyrészint rhapsodicus röpiratok, ’s leginkább a’ politica, törvénytudomány ’s a’ növelés körébe vágnak. Van azonban köztük néhány közfigyelemreméltó tünemény; ’s a’ legjelesebbeket, kitüntetés végett, minden osztályozás nélkül ide iktatjuk. (Magyarország statisticája I. kötet, Fényes Elektől. Bankismeret, Brassay Samutól. Bankügy, Treforttól. Fogházjavitás, b. Eötvös József és Lukács Móricztól. Óramutató, Fáy Andrástól. Alföldi levelek, gr. jDessewffy Emiltől. A’ szolgabirói hivatal, Zsoldos Ignácztól. Nemzetiség, Gorove Istvántól. Népkönyv, Stancsics Mihálytól. Székelyhonról, Kővári Lászlótól. Földesur és jobbágy kézikönyve, Sárváry Ferencztől. Az academia által közrebocsátott pályairatok. Levelek, Kazinczy Ferencztől. Felsőbb egyenletek egy ismeretlennel, Vállastól. Természettan, Tarczy Lajostól. A’ philosophiai ethica elemei, Vandráktól. Női hivatás és társalkodástan, Steinackertől. A’ 7fiumei kikötő, Császár Ferencztől; ezeken kivül több, részint a’ felsőbb iskolák, részint az elemi oktatás számára készült könyvek Tatay-, Warga János-, Stancsics-, Vajda- és Lukács Páltól.) – De mult évi irodalmunkban is nagyobb erőt fejte ki az időszaki sajtó; a’ kalendáriomok közt legtöbb vevője volt a’ Mezei ’s gazdasági naptárnak; a’ derék Tudománytár, Kisfaludy-társaság évkönyvei, magyar orvosi és természettudományi Évkönyvek, ’s a’ ’Mentor’ czimű erdélyi népkönyv, nagyobb pártolást érdemelnének.
Értelmiségünk töredezett napsugárait mult évben is a’ journalistica öszpontositá, ’s viszont ez lövellé ki a’ tömegre leghatékonyabban. Az encyclopaediai tarkaságú journálok nálunk is, mint külföldön, elfoglalák az irodalom előterét, ’s olvasóink közt mindennapi kenyérkint szükséges szellemi táppá lettek, bizonyára azért, mivel legközelebbi érintkezésben állanak az élettel, a’ jelennel, ’s nagyobbára politicai tárgyuak levén, közdolgaink legérdekesebb napi rendü kérdéseit feszegetik, ’s vitatják meg. ’S minthogy a’ journalistica illy jelentő állást vivott ki, ’s most legfőbb szerepet visz irodalmunkban, mi is igen éber őrfigyelmet fordítandunk lapjaink mozgalmaira, különféle iránya- és hatására, mit is a’ következő bővebb ismertetéssel tüstint bebizonyítani szándékozunk.
A’ Pesti Hirlapról saját házában a’ szerkesztő többet szólani nem engedvén, csak annyit említünk: hogy ezen lap, melly journalisticánkban minden esetre epochát csinált, ’s programmjának híven megfelelő iránya, határozott szabad szelleme, soha nem hanyatló, soha nem csüggedő éber ereje által értelmiségünkre ’s különösen politicai életünk fejlesztésére rendkivüli hatással volt és folyvást van; az iránta olly nagyszerűen nyilatkozó részvétet és jó véleményt, de magát azon szenvedélyes háborgást is tekintve, mellyet némellyeknél támasztott, legtöbb igénynyel mondhatja el az irodalmi appellata szokásos legfőbb hivatkozást: itéljen meg engem az olvasó közönség.
A’ Világ eredeti radical szellemű iránya egészen megváltozván, azért lett a’ Pesti Hirlap után legolvasottabb lappá, mert azzal erősebb ellenkezésbe tevé magát, mint más pályatársai. Ezen ellenkezés csak üdvös hatásu lehetendett közügyi kérdéseink többoldalú megvitatásának ’s elintézésének tekintetében, ha a’ harcz értelmesen, lovagiasan ’s kellő méltánylattal vezettetett volna a’ Világ urainak részéről. De ez, fájdalom! nem történt meg; mert ha idvezült Dessewffy Aurél gróf ’s egy-két társának némelly, értelmesen ’s tiszta akarattal irt dolgozatait kiveszszük, általában a’ világi czikkek nagyobb részét: egyoldalú merő tagadás (negatio), üres declamatio, sokszor vakszenvedélyü ingerültség, ’s embertelenül kitörő polemiai láz, és kötelőzködés, és örökös személyeskedés bélyegzé. ’S bár e’ sötét árnyazat a’ Világot majdnem egész kiterjedés bélyegzé. ’S bár e’ sötét árnyazat a’ Világot majdnem egész kitejedésében elboritá: mindazáltal határozott politicai szinezettel mégsem birt; mert noha leginkább az óvakodó fontolva-haladás szerepét akará játszani, de sokszor netalán jobb óráiban megfeledkezve magáról, kiesett a’ tactusból, a’ franczia juliusi napok hevével rohant előre, gyakran szándéka ellenére is fekete helyett fehéret mondott, nem ritkán mulattató naivsággal árulta el meggyőződését, ’s valóban alig ismerünk furcsább valamint a’ Világ mérséklő, temperáló vágyainak affectáit, követelő szenvedélyes modoránál; szóval: e’ heterogen elemekkel küzdő lap, mind a’ mellett is, hogy a’ fontolva-haladás stereotyp-bélyegkint üttetett reá, sem a’ valódi megfontolás, sem a’ valódi haladás lobogójához hű nem vala. – A’ Világ ekkénti jellemzése nemcsak főczikkeire, de nagy részben levelezéseire, ’s nemcsak politicai, hanem más érdekü tárgyak felett kimondott itéleteire is alkalmazható. Innét az, hogy a’ Világ, nemzetünk bármi szinezetű nevezetes részét, legvirágzóbb állapotában sem birá maga iránt sympathiára gerjeszteni, sőt nincs hazánkban egy politicai párt is, melly azt kizárólag ’s határozottan saját organumának vallaná. E’ lap pusztán személyeskekdő, gyanusitgató iránya okozhatá, hogy a’ Pesti Hirlap szerkesztője egy idő óta a’ Világ-gal vesződni nem tartá érdemesnek; ’s ezt mi annyira helyeseljük, hogy ha a’ Világ e’ részben ez idén is ollyan marad, mint mult évben volt, a’ P. Hirlap szerkesztőjének példáját követve, időszaki szemlénkben vele sokat törődni mi sem fogunk.
A’ Jelenkor azelőtt liberalis lapnak tartaték, ’s különösen mig a’ Pesti Hirlap nem jött létre, igen olvasott, de mindig bizonytalan irányu journal vala; ’s bár azelőtt több neves irónak tollából eredő czikk tünedezett föl benne, de folytonos energiával soha nem birt. ’S utóbb már a’ Jelenkor csak a’ multra tekinthetett vissza némi büszke öntudattal, kivált a’ mennyiben az eleinte gyülölt uj magyar szavak hatalmas terjesztője volt. Tavaly a’ Jelenkor kissé feltüzelődve a’ példák által, gyakran iparkodék közleni politicai tárgyu vezérczikkeket, mellyek néha meglehetősen, sokszor bágyadtan dolgoztak a’ hazáért, ’s általában politicai irodalmunk és életünk mezején nagy zajt nem ütöttek. Társalkodója, mellyben még most is gyakran pusztai conversálás foglalt helyet, néha-néha, itt-ott, jó dolgokat mondogatott: de a’ Jelenkor melléklapja mégis elveszté már eredeti erejét, ’s gyakran olly dolgozatok özönlöttek el hasábjain, mellyeknek fölvételét válogatásbani tapintat-hiánynak volt kénytelen tulajdonítani, a’ ki szorultságnak tulajdonitni nem akará. A’ Jelenkornak azelőtt, midőn még Széchenyi gróf nagyobb befolyást gyakorolt reá, valamivel határozottabb szine volt, mint a’ mult évben, midőn az kissé hoszszabb ideig határozottan sem fehér sem fekete, de még csak közönyös sem tudott lenni. – Nekünk ugy látszik, hogy a’ magyar időszaki sajtó 1841-ig a’ nemzet politicai életére nem szigorúbb censuralis viszonyok miatt (mert a’ censura tulajdon azon szabályok szerint kezeltetik ma, mint ezelőtt két esztendővel), hanem azért nem gyakorlott csak a’ mostanihoz is hasonló hatást, mivel a’ szerkesztők ’s lapvezérek közt alig volt valaki, a’ ki practico-politicus életet élt; mivel többnyire csak literatorok voltak, publicisták nem; ’s e’ szempontból bátran mondhatjuk, hogy a’ Jelenkor mult évi vezérei sem voltak politicai lap éltetőinek termett emberek, ’s azért hacsak valami támogató hatalom nem segit rajtok, nehéz lesz házukat a’ végképeni összeroskadástól megmenteni*.
A’ mult év végnapjaiban a’ Jelenkort – mint tudva van – gróf Széchenyi István szövetkezése egy uj aera küszöbére emelé. –
A’ Hirnök, midőn még a’ kkormány érdekei mellett határozottabban nyilatkozék, ’s benne boldogult Csató Pál igen élénk szemlét tarta a’ magyar lapok felett, ’s ez által irodalmunkat szokatlan nagy mozgásba hozá, a’ maga nemében czélirányosan tölté be helyét. Most e’ lap irányát szabatosan meghatározni nem tudnók; tartalmát sem találjuk olly érdekesnek, mint azelőtt. ’S bár Századunk czimű melléklapja a’ mult évben is hozott néhány jeles politicai tárgyu czikket: de ezek is egymás közt annyira különböző, sőt ellenkező irányuak, hogy e’ miatt az olvasóknak meg kellene zavarodniok, hacsak abban nem volnának hajlandók a’ talány kulcsát keresni ’s föllelni, hogy a’ Hirnök, mint például Galignani Messenger-e, a’ pártokon egészen kivül kiván állani, ’s a’ legkülönszerűbb értelmiség raktárát képezni. Ezen tökéletes pártonkivüliséget mi azonban a’ Hirnökben nem véljük feltalálhatni, a’ minthogy ezt alkalmasint egy lapban sem találhatni fel az egész világon, melly vagy több vagy egyéb mint a’ Messenger, minden szinezetű lapok főbb czikkeinek egybeállitott utánnyomásán túl terjeszkedik. – Mi journalisticánk teljes kifejléséhez igen szükségesnek tartanók, hogy egy „Moniteur”-forma lapunk is legyen; ’s hahogy a’ Hirnök ezzé emelkedhetnék, ugy a’ kormányra mint nemzetre nézve csak nyereségnek tarthatnók; mert valóban alkotmányos nemzetek életében gyakran tünik fel a’ napi események sorában olly alkalom; mire nézve a’ kormány szempontját ismerhetni, jó, üdvös, kivánatos. – Egyébiránt azon kétkedést, mellyről a’ Hirnök tendentiája iránt szólottunk, annak legujabb megyei levelezése csak növelheté, ’s innét támadt sokakban azon vélemény, miszerint az ügyes tapintatú szerkesztő ezen, közönyösnek épen nem mondható tacticája által, valami különös politicai czélok elérésére törekszik, a’ mit ugyan a’ mi parányi combinatiónk nem képes kipuhatolni.
Mióta legrégebben élő ’s legszebb nevű politicai hirlapunk, a’ Nemzeti Ujság, Kovacsóczy nevét használja szerkesztői firmául, határozott pártszinnel bir, ’s ez a’ catholicus vallás politicánkhoz, alkotmányunkhoz kötött érdekének, különösen a’ magyar clerus valódi és formált jogainak fentartási és kivivási vágyán alapul. Ezen uj érdekü irány eddigelé egyoldalú, elfogult, tulzott modorban fejlődik a’ Nemzeti Ujság hasábjain, és ezért a’ világiak előtt mindaddig nehezen fog becsben állani, ’s figyelemre méltattatni, mig korunk ügyeinek megvitatásában magát, korunk, nemzetünk ’s az engedékeny, igénytelen keresztény vallás kivánataihoz nem alkalmazandja. (Folytattatik.)
