MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY.
MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY.
(Kinevezés.) A’ m.k.udv.kam.bács-apáti uradalomban Schmitz János halála által megürült ispánhivatalra Zdrahal Alajost alkalmazá.
(Tévedtünk hála Istennek!) Mult szombaton jő hozzánk egy, jő más, jő harmadik; mindnyájan komoly férfiak, jeles kitünő állásuak; nem utczai hirgyüjtögetők: mind ollyanok, kik szorosabb ismeretségben, barátságos viszonyban állanak azzal, a’ kiről mindjárt szólani fogunk, és mind hárman igy kiáltnak fel: „Szegény Kárászt elveszitettük! tegnap meghalt.” Az ember csak megválasztja, ki szaván indúl; megfontolja ha tudhatják e, a’ mit mondanak; ’s megkérdi, ha bizonyosan tudják e’ a’ mit tudhatnak; ’s miután mindenkép biztositók magunkat, természetes, hogy házról házra nem mehetünk mindent magunk megnézni. – És mégis tévedtünk, pedig hazafias örömmel mondjuk, hogy tévedtünk. – Kárász István ur, – istennek hála, él, – ’s reméljük, még soká élni fog, élni a’ honnak, mellynek legtisztább keblü fiai közé tartozik; a’ honnak, mellytől követi pályáján már is tiszteletet aratott. Reméljük, élni fog, ’s kivánjuk éljen sokkal, sokkal tovább, mintsem hogy nekünk halálát jelenteni szomorú alkalmunk legyen. Lord Broughamnak is holt hirét költötték egykoron, ’s a’ nemes lordnak alkalma jutott hallani, mikint itélend a’ nemzet felöle akkor, midőn gyülölség és hizelgés egyaránt enyésznek el, ’s a’ leghatalmasbból sem marad egyéb, mint tetteinek emlékezete. Tisztelt hazánkfiának hasonló alkalom jutott a’ mi tévedésünkből; ’s mondhatjuk, elégült lehet az itélettel, melly halála hiréhez csatlakozott. – Nekünk ez azonban ujabb tanuság leszen és legyen – kérjük – levelezőinknek is, ugy szolván semmit sem hinni, mint a’ mit enmagunk tapasztalunk.
Tévedésünk feletti örömünket nevelik a’ tisztelt hazánkfiától épen most vett ime’ sorok, mellyeket közzé tenni a’ legnagyobb örömmel sietünk: A’ Pesti Hirlap legutolsó számában halálomról tett emlités folytában sietek távollevő barátimat és ismerőseimet megnyugtatni, hogy távol azon halálos hireknek valósulásától – egészségemnek épen a’ kijelelt időszakban történt kedvező változásával annak hová hamarabbi teljes helyreállását nyugott kebellel várom.
Kárász István
(Még egy tévedés, de már ez nem örvendetes.) Egy szerkesztőnek kinjai számlálhatlanok. Előbbi számunkban mondók, hogy az értelmet rontó mechanicai gondatlanságért szigorú kemények leszünk. – És tulajdon azon számban a’ megchanicai nem annyira gondatlanság, mint megbocsáthatlan vakmerőség reánk üté az ostovaság bélyegét. Nemzeti játékszinrőli Vezérczikkünkben (első lap első hasáb alolrúl 7-dik sorban) ezt irtuk: „surlódások támadtak, mellyek az ügyre már is károsan hatnak,legyen egyszer e’ rendszer állandósitva, akkor a’ surlódások és a’ káros hatás is ’állandósitatnak.” – Az már csak lehetetlen, hogy még a’ szedési hibákat is mi magunk javitsuk ki; – azonban az a’ jó ur, ki e’ hibáknak utolsó revisióját viszi (a’ mihez már csak nem nagy templomvilág kivántatik) épen az napi feddésünk daczára jónak látta az „állandósittatnak” szó helyébe ezt tenni „megszüntetendnek”. – ’S igy áll ott e’ szó, mikint ököl áll a’ fülek mögett. Kérjük kijavittatni. – Mi csak azt tehetjük, hogy jobb revisióról gondoskodunk.
