Versecz dec. 1-én Maderspach őrnagy nov. 30-án a karassai tábort megtámadta és szétverte.
Versecz dec. 1-én Maderspach őrnagy nov. 30-án a karassai tábort megtámadta és szétverte.
– Én ugyan ezen napon – kapott parancsom értelme szerint – 5 honvéd, 1 Rukavina-századdal, egy osztály lovassággal és 6 ágyúval reggeli 5 órakor, innen az alibunári tábor felé megindúltam. Nikolincze helységhez közeledvén, itt a harangot félreverték, de elővédeim által egy 4 emberből álló elfogott ellenséges előörstől megértettem, hogy csak Carlsdorfon és Alibunáron tartózkodik az ellenség mintegy három vagy négy rendes zászlóaljjal, több számú végvidékiekkel, s mintegy 10 ágyúval. Nikolinczon csakugyan minden ellenállás nélkül keresztűl menvén, Carlsdorf felé közeledtem, hol mindjárt a falu előtt levő dombról ágyúlövésekkel fogadtattam, minek következtében az ellenséget 10 órától 12-ig foglalatoskodtattam, midőn is elfoglalt helyökből kivervén, a faluhoz lövéstávolságra nyomúltam. Erre az ellenség egy pelotontüzet adott, s rá mindjárt a falu széléről visszahuzódott, ugy hogy Carlsdorfra is igen könnyen benyomúlhattam volna. De tudván azt, hogy ezen falut meg nem szállhatom, s az Alibunárról érkezendő segítséggel csatába kellene ereszkednem, mi által Verseczre való visszamenetelem nagyon késleltetnék, vagy tán épen a hátam megett. hagyott két ellenséges falu miatt nehezíttetnék is, csatára került bátor csapatommal állásomba visszatértem. A segitség Alibunárról mintegy hét ágyúval csakugyan megérkezett, s a falu széléről ismét nagy ágyúzással köszöntének, de ez nem akadályozott, hogy Nikolincze helységen keresztűl állásomba visszatérjek; miután mozdulataimmal Maderspach őrnagy győzelmes operatióját elősegítettem.
Halottunk van 1 a szekeresektől, s 1 a Rulsavináktól; sebesűltünk kettő.
Kötelességemnek tartom Damaszkin főbiró úrnak ezen csatázás alkalmával kitűntetett bátor maga viseletét, ki mint galoppén a sürű golyózápor közt mindig fáradhatatlanul működött,
a dandárparancsnokságnak további tudomás végett megemlíteni.
