Orosházán, nov. 24.
Orosházán, nov. 24.
E lapok 112. számában Zurics Ferencz a debreczeni vörösszalagos önkénytesek derék parancsnoka Debreczen városához irt jelentésében e szavak is előfordúlván: „a békésmegyei felkelőkről csak szánalommal és boszús keserűséggel lehet emlékeznem, különösen tiszteik gyalázatos elpártolását nem szabad hallgatással mellőznöm” nem lehet föl nem szólalnunk, hogy e vád a Békésmegyében fekvő Orosháza helységet épen nem érheti.
Oct. 15-én reggel ugyanis Arad városnak futára Csomortányi által Arad védelmére fölhívatván, már másnap reggel helységünkből több mint 1300-an valánk útban Arad felé, kik is a Maroson átkelhetés végett Pécskára rendeltetvén, oda october 17-én mind megérkezénk. Itt egyedűl mi orosháziak voltunk Békésmegyéből, a többi községek fölkelt népe Világosra s tovább indíttatván.
Miként teljesítettük itt tisztünket, kitetszik Máriássi parancsnok úr e bizonyságleveléből: „A tiszántúli mozgó önkénytes nemzetőrsereg vezérétől. Bizonyságlevél, miszerint az itt vezérletem alatt volt orosházi nemzetőrök s önkénytesek, szolgálatuk ideje alatt vitéziesen, jól s rendesen viselvén magukat: ezért az egész közönség köszönetét bírják. Kelt Uj-Aradon oct. 31. 1848. Máriássi, őrnagy. Török Gábor, ellátási kormánybiztos és aradi polgármester.
Megjegyzendő, hogy indúlásunk napjának hajnalán alispánunktól is érkezett hozzánk sürgöny, mellyben előadván, hogy feje szédűl, vére elakad stb. rendeli, hogy másnap estére jelenjünk meg Gyulán fegyveresen. No hiszen e levélre is elmondta volna a „Marczius 15-ke” óh czopfok czopfja! mert 1. a rögtön indúlás benne harmadnapra volt téve 2. értelme csak ez levén: a haza veszélyben van, azért minden fegyverfogható ember kedden estére jelenjék meg Gyulán fegyveresen, a levél mégis egy egész ívre terjedt. Alispán úr! ha önnek minden rendelkezései illyenek, bizony bizony úgy ön aligha nem – legalább is táblabiró.
