Arad, nov. 11-én.
Arad, nov. 11-én.
Reggeli 7 órakor ismét ágyúlövések történtek, de elcsendesedvén, a kiállt sereg 8 óra után szétbocsáttatott. Tizedfélkor újból riadó; kiálltunk és egy órahosszat borzadva hallgattuk a mult éji iszonyú ágyúzásnak folytatását. Az Istvántéren s mellék főbb útczáinkban alig van ház, melly tetemesen meg ne károsíttatott volna; több házban a bomba, tetőn, padláson keresztűltörvén a felső emeletben borzasztó pusztítással pattant szét, ajtókat, ablakokat zúzott össze; sőt itt-ott, közfalakat is megrongált, s bútorokban tömérdek kárt tett. Nagy szerencse ránk nézve, hogy mióta ostromállapotban vagyunk, a lakók a felső emeletekből többnyire ki vagy lehurczolkodtak. Golyó elől házak mellett csak menekülhetni, de bomba elől alig; mert a legeldugottabb szűk útczákban is, hová a magosabb házakból menekvés végett költözködtek; mintha égből szállna, lecsap és bárha nem is gyújt, szétpattanván, a békes család közt rettenetesen pusztíthat. Nők s gyermekek ismét magyar vidékekre, s leginkább Szentesre költözködnek.
Gyúladás, valamint az éjjel, úgy most sem történt; személyes nagyobb szerencsétlenséget pedig még nem hallottunk.
Ma hallám, miszerint e napokban egy embert fogtak le, ki levéllel küldetett a várból Temesvárra, hogyha 10 nap alatt segítség nem adatik Berger uramnak, kénytelen lesz a várat feladni, mert lőpora ugyan elég, de golyója nem igen van, pénze s elesége pedig már épen nincs. Igaz-e hír, és ha igaz, való-e a levélben foglalt baj; nem értvén ahhoz, nem fejtegetem; de vigyázzunk, nehogy az valami tervezett tábori fogás legyen. Estig mi sem történt. – Náray Imre.
