Zsibóról, Kún Károly tábori lelkész nov. 3-ikán irja a P. Hirlapnak:
Zsibóról, Kún Károly tábori lelkész nov. 3-ikán irja a P. Hirlapnak:
Középszolnokban véres ütközet volt, mellyben a a föllázadt oláhság egy része megveretett. Egy reactionalis helység, Róna, megsemmisíttetett. Fölállíttatván a sereg, Décsei László kormánybiztos, 12 huszár nemzetőrt azonnal Zsibóra küldött, általok azt megadásra fölszólítani. A bírák s több zsibói lakosok nem sokára fejér zászlókkal jelentek meg, kinyilatkoztatván, hogy mind magokat megadják, mind a bujtogatókat kiadják. Seregünk azonnal a várost elfoglalta; de éjjel folyvást utazott. A Róna felől és a Szamos partján felállított előőrök jelentik, hogy a túlsó parton fegyveres oláh csoport akar átszállni, s a hidat már el is foglalta. Riadó veretett, s fél óra alatt tábori rendbe állván seregünk a Szamos szélén állott, honnan reá a tömérdek számú oláhság folyvást tüzelt. Néhány lovas nemzetőr kiválva – u. m. a levéliró – megkisértette a helyet, hol könnyebben átgázolhatunk. Ezt látván Tóth Ágoston őrnagy és Décsey László s egy honvéd hadnagy, egy lovas nemzetőr lovának farkába fogódzva, a Szamosba ugrottak, s lelkes „Utánunk!” kiáltással másfél s század honvéddel életveszély közben a vízen átgázolva a kősziklás parton állt oláh tömegre a tüzelést elkezdették. Lovasságunk előnyomúlására az oláhság azon helyet, mellyet ha megtart, parányi erővel több ezernek rohanását föltartóztathatja, elhagyá, s ekkor a honvédek fölhágván a magos partokra, erősen tüzeltek. Húllott az oláh, s ki merre tudott, szaladt. Ötvenen elestek, sokan az elégett falu lángjai közt haltak el, mintegy 10-en elfogattak, közlök zsibóiak is, kik magok nem mervén támadást tenni, Rónán rendezték seregeiket. Kormánybiztosunk intézkedéseitől reméljük, hogy kevés nap mulva nem lesz lázongó, ki ne átkozná Urbánt. De említenünk kell a honvédzászlóaljat is, különösen őrnagy Tóth Ágostont, Varjú Pál és Balázsi Pál hadnagyokat, kik közűl az utolsó, midőn a vizes átgázoló fáradt honvédek közől hármat a víz lecsapott, ő maga sorban mind kifogdosta, s ezen kivűl a rónai csordának nagy részét elfogta.
Mikor e sorokat végzem, már kötél által kivégeztettek zsibói Krecz Antal és Buzsor János, ki magát erdélyi Jellachichnah nevezte.
A rónai ütközetnek moralis hatása eddig is volt. Mindenfelől jőnek a helységek fejér zászlókkal, átkozzák Urbánt, igérik a megtérést. Kormánybiztosunk minden község hódolatát készséggel fogadja, olly föltétellel, hogy saját magok adják kézbe a fő bujtogatókat.
Nov. 2-kán b. Huszár Zsigmond Zsibóról Naprádra utazván, Szamos-Udvarhelyen elfogatott, Poroszlón, Kis-Debreczenen, Kis-Nyiresen keresztűl Kővár vidékére vason kisértetett. Kormánybiztosunk tüstént intézkedett, hogy, ha az elfogó helységek lakosait 48 óra alatt vissza nem hozzák, Róna sorsára juttatja őket.
